Kedves Lujza!

Azt olvastam egy történelemkönyv egyik bevezetőjében, hogy minden történelmi korszakban érdekelte az embereket a születés és a halál, hogy honnan jövünk, hová megyünk és hogy mi az élet értelme. Nem egy agysebészet, szerintem azon volna mit csodálkozni, ha valakit egyáltalán nem érdekelné.

Mit szólnál hozzá Lujza, ha tartanánk egy MIÉRT napot? Kezdve azzal, hogy miért kelek fel, miért pont ekkor, miért írok neked levelet, miért iszom kávét, miért én csinálom a szendvicseket, miért megyek dolgozni, miért ott és ezt csinálom, miért pont azt mondom és miért nem mondom el, amit gondolok, miért élek vele, miért vele élek.

Ne hagyd magad ilyen válaszokkal lerázni, hogy azért ekkor, különben nem készülök el, menj el odáig, hogy például szeretek korábban kelni, mint a család, mert van időm magamra, vagy úgy vagyok összerakva, hogy örömmel tölt el, ha arra gondolok, hogy jóízűen megeszi a gyerek az általam készített szendvicset, szóval addig, hogy ne lehessen érdemben tovább jutni egy újabb miérttel. Harapj rá, ne engedd el, mintha csak három éves lennél.

A múltra vonatkozóan nem ér miértezni. Nem a múltba akarunk beleragadni, hanem a jelenben tudatosak lenni. Mármint én, és te, ha benne vagy. Mindenképp számítok rá, hogy legalább egy dologra rácsodálkozol majd, lesz egy felismerés, amihez a miértjeid vezettek el. Írd majd meg, oksi?

Ja, hogy miért? Hát azért, mert valahol a MERTekből áll össze, kicsoda-micsoda vagyok és mert kíváncsi vagyok, hogy én vagyok ennyire ráfixálódva arra, hogy az önreflexió előrevisz, és egészséges mértékben alkalmazva fejleszt, boldogabbá tesz, vagy mások is kattognak ezen.

B.