Kedves Lujza!
Te mit szeretsz az ünnepben? Az
egyik gyerek azt mondta, a várakozást, készülődést. Milyen igaza van! Az sokkal
tovább tart, mint maga az esemény. És ha jó, akkor nagyon jó. Mármint a
várakozás.
A ha jó, akkor nagyon jót úgy
értem, hogy nem fordult meg a munka és az élvezet, vagy az elképzelés és valóság
aránya. Könnyű elszúrni. Biztos tudod, milyen az, amikor egyedül küzdesz, mint
malac a jégen. Százfélét akarsz főzni, legyen rend és tisztaság, és legfőképpen
legyen minden tökéletes. És amikor már épp befejeznéd, mert alig állsz a
lábadon, leborul a zserbó az asztalról, vagy nem akar felverődni a tejszín.
És mire végre minden kész és ott
van mindenki, csak arra tudsz gondolni, hogy ezek három perc alatt mindent
felfalnak, aztán elmennek, majd mehet tovább a robotolás. Baromira megérte. Nem
fogok tanárnénit játszani és nem adok ötletet a fentiekre, nem sértelek meg
azzal, hogy azt feltételezem, nem látod, mi a megoldás.
Inkább arra ösztökéllek, hogy olyan
emlékeket idézz fel, amikor jó volt várakozni.
Az a legszebb csók, mit el nem
csókolunk, ugye? Mikor fogja meg a kezem, hol és hogyan fog megtörténni.
Izgatottan várod, készíted a szíved.
Kilenc hónapig várod, hogy
kibújjon, és végre találkozhass vele. Vajon olyan lesz, amilyennek elképzelted?
Hetekig gondolkozol, minek örülne
és alig várod, hogy lásd az arcát, mikor kibontja.
Tervezed az otthonodat, újítod,
építed, majd végre ott ülsz a nappaliban és hangulatban vagy.
Ez a nap más, mint a többi, ezt te
is jól tudod. És az a jó benne, hogy mikor elmúlt, lehet várni a következőt. De
ne várj túl sokat, Lujza. Legyen minden napban egy kis ünnep vagy akár több is.
Lehet alig várni, míg felébred mindenki, vagy hogy visszatérj a könyvedhez, és
a várakozás örömén felül el ne felejtsd élvezni azt is, amikor épp megtörténik.
Legyél ott és benne, vedd észre, hogy most éppen nagyon jó.
Puszi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése