Kedves Lujza!

Meséltem már neked, hogy a születés, a belépőnk az életbe nagyon meghatározó, van, hogy megmagyaráz pár érthetetlen dolgot a működésünkben. Én például túl sokáig voltam fordítva, aztán állítólag Anya szépen megkért, hogy forduljak a megfelelő irányba és megtörtént, na, erről pont ne vonj le messzemenő következtetéseket, mert nem pont a túlzott alkalmazkodásomról vagyok híres, ismersz jól.

A körülményektől, az anya megélésétől, a jelenlévőktől is függ, milyen lesz az élmény, életünk első, bárhogy is sikerül, végül is pozitív traumája nagyon fontos. Ebből nem következik, hogy mindenképp cipeljük magunkkal, szóval mielőtt még belemagyarázol valamit Lujza, tudd, hogy ügyesek és okosak vagyunk, több kisebb-nagyobb traumát képesek vagyunk magunktól feldolgozni.

Egy kliensem, aki időtlen idők óta rettegett, elmesélte, hogy még odabent bekakilt, szóval fogalmazhatunk úgy, hogy már előre be volt tojva, hogy úrinő maradjak.

A késleltetett, vagy beindított szülés magyarázat lehet a kapkodásra, vagy arra, hogy bár készen állunk dolgokra, mégis toporgunk és halogatunk.

A császár lehet oka annak, ha nem szeretünk megküzdeni dolgokért és későn, vagy nem igazán leszünk önállóak, és ha altatásban történt, akkor a biztonság elvesztése miatt érzett kétségbeesésnek.

Jöhet innen, hogy azt gondoljuk, az élet veszélyes hely. Ha fiút vártak és lánynak születek, manifesztálódhat az állandó kudarcélmény, mert ennek az elvárásnak esélytelen megfelelni.

Te hogy születtél Lujza? Kérdezd meg, ha nem tudod. Egy kis elvont gondolkodásra szükség lesz majd a puzzle összerakásához, és megint mondom, lehet, hogy teljesen oké volt minden.

Jó nosztalgiázást kívánok!

B.