Kedves Lujza!
Megakadt a szemen egy mondatodon,
miszerint te biztos, hogy nem ülsz be valahová egyedül egy kávéra. Miért is nem?
Tudod egy felnőtt tud és szeret is
egyedül lenni. Ez nem extrovertált-introvertált kérdéskör, inkább arról szól, biztonságban
érzem-e magam egyedül, elég jó társaság vagyok-e magamnak. Egyedül vagyok a
gondolataimmal, kívül csendben, belül akár hangzavarban. Odafigyelek arra, amit
mondok, érzek? Jókat tudok beszélgetni magammal, vagy kibírhatatlan társaság
kategória?
Amúgy megjegyzem, nem árt, ha ez megy
a gyereknek is. Lehessen már csukott ajtónál pisilni, telefonálni fél órát, egy
fejezetet elolvasni. Nem kell kényszeresen szórakoztatni, csak mert kicsi.
Emlékszel még neked ment-e?
Mégis mi bajod lehet?
Ismerek valakit, aki soha életében
nem ment el egyedül vásárolni és már unokája van. Ismerek valakit, akinek elhunyt
a férje és meggyűlt a baja a takarítással, számlafizetéssel, alapvető
dolgokkal, ami az önálló élethez elengedhetetlen. Na, ha valami, hát ez a baj.
Spiris klisé, de igaz, hogy arra
érdemes kicsit mozdulni, amerre a félelem van. A múlt, a jövő, a most, én, ő,
bármi.
Lujza, ülj már be egy kávéra
egyedül! Minden rendben lesz. Mérd fel alaposan a kockázatokat és a
mellékhatásokat, meglátod, nem lesz benne kardfogú tigris. És amikor ott ülsz,
ne én jussak eszedbe, gondolkozz inkább magadon. Figyeld meg, milyen ez, mit
ad, mit vesz el, mi hiányzik.
Jó szórakozást!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése