Kedves Lujza!

 

Ha a férjed a vasárnapi ebéd közben azt találná mondani, hogy „Hideg a leves”, te hogyan reagálnál? Mondok pár elképzelt választ, légyszi semmiképp ne vedd magadra.

Ha nem tetszik, főzzél magadnak. Bocsi, én így szeretem. Van fogalmad róla, hogy mennyi mindent kellett egyszerre csinálnom? Tipikus, te csak kritizálni tudsz. Jajj, ne haragudj, azonnal megmelegítem. Hát melegítsd meg! Aha, tényleg hideg. Én biztos nem kelek fel még egyszer.

Ugye mindegyik lehetséges… Épp milyen a napi formád, a kapcsolatotok, szokásaitok, ezek mind meghatározhatják, mennyire tüdőzöd le ezt a kijelentést, és hogyan reagálsz rá. Az sem elhanyagolható a történetben, hogy a férjed milyen típus, milyen állapotban van, mit akar elérni ezzel a kijelentéssel. Mondjuk gondolhatja ezeket:

Nem szeretem hidegen a levest. A változatosság kedvéért végre megcsinálhatnál valamit rendesen is. Te aztán magasról teszel rá, hogy nem szeretem hidegen a levest. Egész délelőtt fagyoskodtam, nem esik jól a hideg. Most ezt azért kaptam, mert nem vittem ki a szemetet? Láttam, hogy mennyi mindent csináltál délelőtt, maradj, majd én megmelegítem.

És még sorolhatnám napestig. Mi van, ha az a két gondolat találkozik, hogy „Egyszer végre megcsinálhatnál valamit rendesen” és a „Ha nem tetszik, főzzél magadnak”? Úgy hangsúllyal, metakommunikációval együtt. Vagy az egyszerű ténymegállapításra, hogy a leves hideg az a válasz jön, hogy én biztos nem kelek fel még egyszer. Nem is kérte.

Ez egy nagyon egyszerű kétszavas mondat, aztán mekkora patália lehet belőle, mi? Milyen jó lenne, ha azt tudnánk mondani helyette, amit tényleg gondolunk, és mielőtt csípőből reagálnánk, rákérdeznénk, mégis hogy gondolja. Asszertív kommunikáció, emlékszel?

Akár az is lehet a tanulság Lujza, hogy nagyon vigyázz, soha ne legyen hideg a leves. Csak szórakozok 😊

Mondd, te mit válaszolnál? És kinek mit? A férjednek ugyanazt, mint a gyerekednek vagy az anyádnak?

B.