Kedves Lujza!
Emlékszel még a szükséglet
listámra, meg arra, hogy az alvás milyen gyakran előjön? Na, egyik nap, na de
ilyet, két egymást követő kliensnél is ez volt az ügy.
Az egyiküknél a gyerekek is
vastagon benne voltak, és nem ez az egyetlen eset, amivel találkoztam, hisz
írtam már neked erről. Iskolás gyerek tízig altatása, majd éjszaka többször is
tiszteletét teszi a szülei ágyban. Karikák a szem alatt, programozott szex,
energiavesztettség.
A másik kliens gyerekkora óta nem
alszik eleget, pár óra alvás, megébredés, aztán nem tud visszaaludni éjjel egy,
kettő után. Visszaindultunk az időben, és nézd csak, mit találtunk.
Az édesapja pék volt. Találd ki,
mikor kelt? Éjjel egykor, kettőkor. A gyerek minden nap hallotta az órát,
szépen berögzült. Gondolhatod mi van, ha éveken át ez történik.
Azt mondta, az apja egész életében
gályázott, és amikor nem dolgozott, a kocsmák törzsvendége volt. Hiába nem
tetszik az eljárás, a szülők által közvetített életforma ránk ragad, itt most
az, hogy az éjszaka munkára való, a nappalt pedig nem otthon kell tölteni.
Miért nem akart hazamenni? Hát a párkapcsolata nem volt éppen szeretetteljes. A
kliensem sokáig kritikusan nézett az apjára, mígnem felsejlett egy másik
rendszeresen előforduló gyakorlat a gyerekkorából.
Az anya húzta, halasztotta
esténként a lefekvést. Nem csak a sajátját, a kislány is addig maradt fent, míg
ő sertepertélt a konyhában, ő volt az eszköz, amit maga elé tartott, hogy
megússza az együttléteket a férjével. Hát nem jött be, és a kislány sokszor
végig hallgatta a pár percig tartó aktust. Milyen romantikus!!!
Szóval tulajdonképpen két oldalról
is azt tanulta meg, hogy az alvás és az éjszaka nem haverok. És a történethez
az is hozzá tartozik, hogy ő maga is hetente többször vállal éjszakai munkát,
közben pedig azért jött, mert nem tud aludni. Ha nem sikerül vele megértetni,
hogy ezt hagyni kellene, szinte esélytelen, hogy megváltozzon a szokás.
Meglátjuk.
Aludj jól, Lujza, az éjszaka arra
való!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése