Kedves Lujza!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek elváltak a szülei. Hajj, de sok mese kezdődik így, Lujza. De hát nincs mit tenni, a legjobb családban is előfordul, hogy anya és apa nem akarnak már együtt élni, vagy sosenem is akartak. Azért ventillálok neked megint ebben a témában, mert most is három gyerekkel beszélgetek erről.

Akármilyen szépen válnak is el, a gyerek ezt nagy valószínűséggel nem akarta. Ha azt hiszed, ezt a mesét folytatom, hát hamar ébredj fel, mert a legtöbb mese úgy megy, hogy nem szépen váltak el. Ez is előfordul még a legeslegjobb(nak tűnő) családban is. Mert hát oka van annak, hogy elváltak, na! És aztán jön még az, hogy vagyonmegosztás, gyerekfelügyelet és hasonló hangsúlyos ügyek. Ebből lesz a boszorkányos és sárkányos mese igazából.

Felnőtteknek sem egyszerű, hát még a gyereknek. Akkor most ki volt a hibás? Apa, anya, vagy lehet, hogy ő? Nem biztos, hogy oda teszi a lojalitását, ahová szeretné, sokszor az van, hogy arra húz, ahol azt érzi, nagyobb szükség van erre. Jó lenne, ha nem kellene választania.

Ráadásul, ha egyik, másik is borzasztó, akkor most ő kicsoda is valójában, ha ezekből a szörnyű alakokból lett. És ha valamilyennek semmi esetre sem szabad lennie, annál nagyobb a valószínűsége, hogy előbb-utóbb olyan lesz, mert önmagát megtagadni képtelen a lélek.

Abban – remélem – minden szülő egyetért, hogy a hálószobai románcuk nem gyereknek való, de vajon miért nem merül fel sokszor, hogy a válás okához sincsen köze a gyereknek. A veszekedés, egymás szapulása nem gyerekfülre van tervezve.

Azt megértem, hogy valaki már nem szereti a volt házastársát, de a gyerekének a másik szülőjét illene. Félig belőle van, ugye, saját választás alapján. Csak ott volt ő is, amikor megtörtént. És bár a párkapcsolatnak vége, a család zárt rendszer, abból ők már soha ki nem tudnak lépni. Ezért is érdemes együttműködni.

Ha látnák és hallanák, ahogyan a gyerekük teljes bizalommal, könnyek közt megosztja velem a küzdelmeit, biztosan átgondolnák. Ahogy a fogorvos mesélte, ha látnák a szülők, időnként hogyan bányássza ki a szuvas fogát a gyerek szájából, biztosan azonnal szaladnának fogkefét és fogkrémet venni. Hát igen, az odafigyelésnek sok szintje van.

Bárcsak írhatnám, hogy itt a vége fuss el vége. Még messze nem fejeztem be Lujza, csak abbahagyom.

Csók az egész családnak!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon