Kedves Lujza!

Azt kérdezted, hogy minden munkám sikeresen végződik-e. Jajj, dehogyis. De nyilván inkább azokról írok, amik jól végződtek és szerencsére ebből van több.

Jártam például úgy, hogy egy kliens konkrétan ordítozott velem, mert kétszer is megkérdeztem, hogy ha pont úgy lenne a karácsony, ahogy ő szeretné, akkor milyen lenne. A partnerével jött és én már az első percben hibáztam. Bicegve jött fel a lépcsőn, és amikor megkérdeztem a csaját, mi történt, elmesélte, hogy eltört a lábujja, miközben próbált kiugrani az ablakon, mert összevesztek. A telefonon ez nem derült ki, de ebben a pillanatban szólnom kellett volna, hogy nem tudom vállalni.

Nemrég bevásárlás közben találkoztam valakivel, ahogy rá néztem, rossz érzésem lett, hát azért, mert a vele való beszélgetés nagyon elcsúszott, elvesztettem a kapcsolatomat az alaptémával, amiért jött.

Olyan is volt, hogy a kamasz lány a beszélgetésünk után nem akart visszajönni, és képzeld, nemrég írt rám az anyja, hogy azóta is rossz érzései vannak, szeretné megbeszélni. Hát ezt nagyra értékeltem, sikerült tisztázni, ki mit értett félre, jól esett, hogy fel mert hívni.

És olyan is volt, hogy előbb kellett volna ragaszkodnom hozzá, hogy más segítőt kell keresni, mert túlnőtt rajtam a feladat. Szerencsére még időben, és nem lett baj.

Előfordul, hogy napokkal később jut eszembe, hogy hogyan és mit kellett volna másképp. Tudom, mit fogsz mondani, hogy mindenki hibázik, ha dolgozik, csakhogy itt emberekről van szó, a hiba súlyos következményekkel járhat. Mégsem tudom elkerülni, maximum minimalizálni azzal, hogy folyamatosan tanulok, igyekszem jól lenni. Ezúton is köszönöm a segítőmnek, hogy kéthetente meghallgatja a nyűgjeimet, és a kollégáknak, akikkel konzultálhatok.

Minden kapcsolódásban legalább ketten benne vagyunk. Múlik a napi formán, a kémián, a felkészültségemen, a jelenlétünkön, egymás gombjának nyomogatásán, az őszinteségén és még ki tudja mi mindenen. Nem szégyellem, hogy szoktam hibázni, ha észreveszem, igyekszem helyrehozni.

És olyan is van, hogy bár nem sikerült a kliens által vágyott célt elérni, én most is ugyanazt tenném, mert amit akart, abban nem tudok és nem is akarok segíteni.

Emlékszem egy nőre, aki olyasmire készült, amit az én értékrendem egyszerűen képtelen volt befogadni. Szerencsére nem kellett kimondanom, hogy nem tudom tovább vállalni, mert a megváltozott munkaideje miatt végül nem tudott többször jönni.

Egyébként nem kell ugyanúgy gondolkodnunk, attól még tudok segíteni, ahogy a lakberendező is, akinek bár nem jön be egy stílus, meg tudja teremteni. Olyan vagyok, mint egy kaméleon, sőt egyszer azt mondta valaki, olyan vagyok, mint egy prosti. Nem sértődtem meg, értem, mire gondol, könnyen ráhangolódok másokra és szinte bárki jöhet.

Előre is bocs Lujza, ha veled szemben hibázom, mert biztosan fogok.

Őszinte szeretettel

B.