Kedves Lujza!
Arra a viccre gondolok, hogy mi az, cukros és szobahőmérsékleten köt? Mindenki tudja, hogy a nagymama.
Gondolkoztál már azon, milyen lehet
megöregedni? Régen kirepültek a gyerekek, sőt, az unokák is, felhalmozódik és
túlcsordul a szeretet, mivel nincs hol kiélni. Marad az egyedüllét és az
emlékek. Csak ennyi lenne?
Azt mondják, az öregség a
gyerekkorra hajaz, valamikor az életben van egy fordulópont, amikor visszafelé
kezdünk haladni, és ez történhet így is, meg úgy is. Lehet belőle ráérés,
könnyedség, boldog elmerengés, de lehet kínzó magány, megbánás, fájdalom és apátia.
Te mit tapasztalsz magad körül?
Nem voltam még öreg. Legalábbis nem
emlékszem. Bizonyos dolgokkal szemben nyilván tehetetlen az ember, de azt
gondolom, ahogyan a fiatalkort is lehet így is, meg úgy is megélni, rajtunk is
múlik, hogyan leszünk öregek. Talán az alkalmazkodó képesség a kulcs, mennyire
tudjuk rugalmasan kezelni a változásokat. És nem hagyhatom ki az önreflexiót
sem, mert a változáshoz először el kell ismerni azt, ami van.
Elgondolkoztam, mit tehetnék már
most hozzá, csak van valami, ami rajtam múlik.
Az egészség biztosan. Táplálom,
vagy pusztítom a sejtjeimet és az agysejtjeimet? Tudok-e vigyázni magamra. Majd
holnaptól másképp eszem, elindulok mozogni, elkezdem a könyvet. Hová vezet
mindez? Az mindig fontos, hogy jóban legyek
a testemmel, azt is el kell fogadni, hogy öregszik. Itt nyúlik, ott ereszkedik.
Ahogy egy barátnőm anyukája fogalmazott, ne aggódj kislányom, a végtelenségig
nem nyúlik.
Kikből áll a kapcsolatrendszerem?
Csak a házastárs és a család? Mi lesz, ha elmennek, vagy már nem leszek olyan izgalmas
társaság, hogy jó legyen hozzám látogatni? Elsősorban a szülőn múlik, milyen
kapcsolat lesz a gyerekekkel, és a barátok, szakmatársak fontosságát sem győzöm
hangsúlyozni.
Megtanultam-e magamat szeretni? Az
ítélkezés legtöbbször nem másokra vonatkozik, sőt! Azt gondolom, aki
előszeretettel minősít másokat, az önmagát nem tudja elfogadni. Abból pedig nem
lehet jól kijönni, ha folyton másokhoz hasonlítod magad.
Vannak-e kialakult rutinjaim? Mert
azok nem csak átsegítenek a napon, hanem a hasznosság érzését is fenntartják.
És amilyen fontos lehet egy rendszeresen végzett tevékenység, ugyanannyira
üdítő elhagyni egyiket, másikat, mert alkalmazkodunk a megváltozott
körülményekhez. Például az internet néha csodákra képes.
Hogy valaki megkeseredett, negatív
és akár gonosz is lesz, annak talán ahhoz is lehet köze, mennyire sikerült
feldolgozni azt, amikor nem annyira jött be az élet. A traumákat, nehéz
helyzeteket nem ússza meg senki, de az, hogy beszélünk-e róla, sikerül-e
feldolgozni, az más tészta, mert ha nem, az kívülről és belülről is nagy
pusztítást tud végezni.
Szóval vannak öregek, akik
társaságában jó ücsörögni. Millió történetből, bölcsességből, elfogadásból,
szeretetből, nyugalomból és türelemből szőtt puha meleg takaró. És vannak
helyek, ahonnan menekülsz.
Lujza, te hogyan szeretnél
megöregedni? Bekövetkezik, az biztos. Jó lenne egy szimuláció, ami megmutatja,
hogy a mostani állapotom és életmódom szerint milyen élet várható.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése