Kedves Lujza!
Amikor olyan szintre jutott a
bizalom, érdekes dolgokat mesélnek a klienseim. Sokszor úgy kezdődik a
bevezető, hogy ne nevess ki. Nem szoktam, te se tedd Lujza.
Képzeld, elmentem egy jósnőhöz. Ezt
sokan is mondták. Oké. A Mátrixban azt mondja az orákulum, nem azért jöttél el,
hogy meghozz egy döntést, mert azt már meghoztad. Azért jöttél el, hogy
megértsd az okát. Egy valamirevaló jósnő ebben segít, meg abban, hogy látja,
ami most van, tehát a lehetőséget.
Többször arra ébredek, hogy egy
férfi arcát látom. Aki ezt mesélte, a macskájával lakik.
Mindig úgy éreztem, hárman vagyunk
a hálószobában. Ezt egy nő mesélte, aki a férje halála után újraházasodott.
Amikor az apám meghalt, a
kislányom, aki alig tudott beszélni, mindig egy bácsira mutogatott. Mikor a
másik nagypapája meghalt, kétéves volt, akkor meg azt mondta, két bácsit lát.
Nem akarom borzolni az idegeidet,
Lujza, remélem reggel olvasod a levelet és estére elfelejted. De ha nem, akkor
sincs mitől félned. Akinek látni kell, az akkor is lát, ha nem akarja, akinek
nem kell látni, úgyse lát semmit.
Szóval azt akartam mesélni, hogy
nem nevetek én az ilyesmin sem. Nem vagyok annyira arrogáns, hogy azt higgyem,
az ember úgy olyan formában létezik csak, ahogy azt az öt érzékszervünkkel be
tudjuk fogadni, és azt sem hiszem, hogy csak mi vagyunk.
Amikor a nagymamám már kórházban
volt, egy héttel a halála előtt arra ébredtem, hogy az ágyamon ülve láttam.
Békés volt, csak ült, nem szólt semmit. Akkor tudtam, mi lesz. Amikor pedig a
kislányom még igen kevés szókinccsel rendelkezett, de elmesélte, kit lát, hogy
néz ki és mit mond, felállt a szőr a hátamon. Azóta nincs kedvem nevetni az
ilyesmin, inkább igyekszem minél több tudást összeszedni a témában.
Hát gondoltam, ezt csak úgy
iderakom most neked, Lujza, mert ilyen is van. Valahol csak voltunk, mielőtt
megszülettünk, és csak megyünk valahová. Biztosan okkal nem tudjuk pontosan
honnan és hová.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése