Kedves Lujza!
Volt nálam egy végzős gimnazista
srác, aki épp harmadszor bukott meg a vezetés vizsgáján. Hát nem ő volt az első
és gyanítom, hogy nem is az utolsó. Nem az volt a baj, hogy ügyetlen volt, vagy
gyakorlatlan, csak borzasztóan stresszelt.
Meg is értem. Mindjárt mondom, hogy
értem.
Amint megkapja a jogosítványt, önállóan
beülhet a volán mögé. Saját és mások testi épségéért és az autóért is felelős
lesz. Ha nem figyel, ha nem jól csinál valamit, annak következményei lesznek. A
társadalom szemében felnőtt lesz, még ha nem is tart még itt.
Középiskolai évei után vagy
dolgozni, vagy tanulni fog, lehet, hogy elköltözik otthonról, a lényeg, hogy
ebben az életfázisban nem csak az autót, az életét is nagyobb ívben kell, hogy
kormányozza, mint eddig bármikor. Az összes kereszteződéssel, visszapillantó
tükörrel, alagúttal, kátyúval, gázzal és fékkel, sőt a többi autóssal is neki
kell megbirkóznia és teljesen érthető, hogy ez ijesztő.
A jogosítvány megszerzése is
egyfajta beavatás. És mi van azokkal a felnőttekkel, akik nem mernek vezetni?
Ennyi levél után biztosan kapizsgálod már Lujza, erre most nem kanyarodok rá,
csak kitettem neked az indexet.
Azért, ha van kedved, figyeld meg,
ki hogyan vezet az ismerőseid körében és próbáld összehasonlítani, hogy ahhoz
képest ki hogyan vezeti az életét. Meg fogsz lepődni…
Jó utat Lujza, vezess óvatosan!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése