Kedves Lujza!
Vannak
olyan kliensek, akiknek történetén azért összeugrik a gyomrom. Mikor kiderül,
hogy egy nőt molesztált a mostohaapja, sőt a második is, na, az ilyesmibe nem
szívesen gondol bele az ember. Abba sem, hogy egy kiskorú az első szexuális
élményébe nem egyezett bele. Többen vannak, mint azt elképzeled.
Az a jobbik
eset, ha mindezek ellenére kitanul, lesz munkája, sőt párkapcsolatai és
családja is. Bizony, előfordul, hogy az ilyen traumákat valahogy sikerül
feloldani, és a teljesértékű élet megvalósul. Az ember a végletekig képes
alkalmazkodni.
Van, hogy
teljesen eltemetik a történteket és mondjuk akkor kerül elő az emlék, amikor
valamilyen helyzet indokolatlanul erős reakciót vált ki, vagy a párkapcsolat
terén nagy az elakadás, ezért kérnek segítséget.
Azt
kérdezed, hol volt az anyja? Első hallásra én is ezt kérdezem, meg azt, hogy
amikor elmondta, miért nem hitt neki. Közelebbről megnézve, az anya is
eltorzult kapcsolatban élte nem felnőtt, inkább kiszolgáltatott életét. Ha tud
figyelni, észreveszi, hogy a gyerek viselkedése megváltozott, elhúzódó lett,
nem eszik, rosszabbul teljesít az iskolában, nem alszik. Észreveszi a testén a
bántalmazás, néha önbántalmazás nyomait. Szóval valami nagyon megváltozik. És
van, hogy a gyerek el sem meséli, mert megfenyegették, mert szégyelli, azt
hiszi, ő volt a hibás, vagy nem akar gondot okozni.
Ilyenkor az
egész világ összes gyerekének szeretnék segíteni. Persze nem tudok. Annak a
nőnek tudok csak, aki felkeresett. Bárcsak lenne egy pirula, de nincs. A megküzdés,
feldolgozás mindenkinél más és más. Van kiút, de az ajtót keresni kell, be kell
kopogni, a kilincset le kell nyomni. Először fájdalmas, de jobb lesz.
Érzékeny a
téma, részleteket inkább nem írok, csak annyit mondok megnyugtatásodra, kedves
Lujza, hogy azoknak a nőknek, akik nálam jártak, sikerült!
Szép napot!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése