Kedves Lujza!
Nemrég egy férfi járt nálam, a párkapcsolatán
akart dolgozni, jobban mondva azon, hogy már nincs, mert épp válnak. Az ok egy
elvesztett magzat volt, sajnos kiderült, hogy súlyos beteg lenne, így
eldöntötték, hogy elengedik. A férfi azzal kezelte a helyzetet legjobb tudása
szerint, amiben a legerősebben tudott működni, tehát racionálisan, csak a
felnőtt énjén keresztül. A feleségének ez a maximum nem érte el a kívánt
minimumot.
Megpróbáltam a lehető legjobban
belehelyezkedni a felesége helyzetébe, és elkezdtem egy monológban
megfogalmazni, mi mindent érezhetett. A férfi teljesen ledöbbent, egyébként abszolút
együttérzően reagált, de egyértelműen kimondta, hogy neki ezek közül egyik
gondolat sem jutott eszébe.
Főleg intellektuális szülőknél
fordul elő (kivéve, amikor nem), hogy a tények beszélnek, az érzelmekkel nem
tudnak mit kezdeni, mert azok nem annyira kiszámíthatóak. Ha a gyerek
érzelmeket mutat, azt elcsendesítik, az együttérzés helyett magyarázat következik.
Nem mondom, hogy egyik jobb, mint a másik, inkább azt, hogy mindkettő fontos.
Márpedig a gyerek úgy tanulja meg beazonosítani, kezelni az érzelmeit, ha
azokat például a szülők rendszeresen megnevezik és meg is engedik.
Ha nem szabad érezni, akkor vissza
kell nyomni őket és ez pontosan érezhető a testben. Összeszorított fogak,
gombóc a torokban, csomók a hátizomban. Ha ilyesmit tapasztalsz Lujza, kezdj el
gyanakodni.
Szó sincs arról, hogy ennek a
férfinak nincsenek érzelmei, mert vannak, csak úgy bánt velük, ahogy megtanulta,
racionálisan. Szerintem szép lett a történet vége, mert felhívta a volt
feleségét, és elmondta, amit akkor kellett volna és azt is, hogy nagyon sajnálja,
hogy akkor nem tudta megtenni, meg az egészet. A nő már máshol tart a
történetben, ennek ellenére végig hallgatta, hiszem, hogy ez a beszélgetés
mindkettőjük számára segíti a lezárást.
Mit szólnál egy masszázshoz Lujza?
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése