Kedves Lujza!
Nem is
tudom, van neked valamilyen függőséged? Valami, amiről nem tudsz lekattanni, nem
bírod ki, ha nem csinálod? Cigi, játék a mobilodon, csak egy pohár bor, de
minden áldott este…
Mindannyian
ismerjük ezt az érzést.
Ha hirtelen
nem jut eszedbe más, a születésed után te is függtél anyukádtól. Ez természetes
egy embergyereknél. Hosszú éveken át, igaz-e? De most azt kérdezem, hogy így
felnőtt korodban van-e valami, ami nélkül nehezen bírod ki, és nem az evésről,
vagy az alvásról beszélek. Talán te is csinálsz valamit, hogy kompenzáld, ami
hiányzik. Mert erről van szó.
Amikor
valaki rendszeresen alkoholhoz, droghoz nyúl, vagy beleugrik a játék világába,
akkor menekül a valóságból, valamitől, amit ott nem tud, nem akar megoldani. Akkor
egy időre megszűnik az aggódás, a szorítás, a tehetetlenség. Aztán amikor vége,
és vissza kell térni, ezek visszajönnek, sajnos sokszor még erősebben, mert nem
oldódott meg, hiszen nem azzal foglalkoztunk, hogy megoldjuk, hanem azzal, hogy
elkerüljük. Megint odacsap.
Van, amikor
valaki konkrétan meg tudja mondani, mit próbál enyhíteni ezzel, és van, hogy
még csak nem is tudatos, hogy mi elől menekül. Van, akinél csak időszakos, és
van olyan is, hogy az egyik függőséget elégedetten elengedi, közben felépít egy
másikat.
Van ám
sokkal szimpatikusabbnak látszó függőség is. Gyerek, maratonfutás, házimunka,
utazás, szépség, státusz, egyebek, amikor sokkal több, mint a hozzánk tartozó választott,
vagy szükséges dolog, inkább ezekbe kapaszkodunk, hogy azzal a másik
kellemetlen izével ne kelljen szembesülni.
Igen,
kellemetlen, erőfeszítést igényel. Minél nagyobbra nő a szennyes kupac, annál
tovább tart kimosni. Egyszer, így vagy úgy, kiömlik és elönti, ami épp a
közelben van.
Azt
javaslom, ne menj el mellette. Ha nem látod, keresd, ha látod, vizsgáld meg és
jelölj ki egy mosás napot, amikor ezzel foglalkozol.
Szeretettel
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése