Kedves Lujza!
Nehéz témát hoztam ma neked. Ha fáj
olvasni, csak gondolj a történet végére, valahogy ki fogunk keveredni belőle.
Ha egy gyerek egy vagy több meg nem
született, vagy megszületett és meghalt testvére után érkezik a családba, az
nagy teher tud lenni.
Először tudattalanul, később
konkrétan is megfogalmazódhat a gondolat, hogy ha ő megszületik, akkor én vajon
most élnék-e. Ha mondjuk egy szem gyerek, akkor az ő élete egy másik ember
halálának záloga. Ki szeretne önként ilyen sorsot választani, amelyben
óhatatlanul folyton bizonyítékot akar találni arra, hogy van létjogosultsága. Ha
extrém sportok kipróbálása, élet és halál mezsgyéjén folytatott kötéltánc után még
mindig itt vagyok, akkor talán itt kell lennem. Vagy mégse, és már jöhet is a
következő kihívás.
Egy gyerek elvesztése mérhetetlen
fájdalom. Ha valahogy sikerül feldolgozni, az aggodalom, hogy újra megtörténik
mindig jelen van, és ezt a gyerek érzi. Igyekszik megfelelni, nem gondot
okozni, valahogy csökkenteni az anya terhét. Ezzel korlátozódik a saját
életének szabadsága.
Az élet és halál mérsékeltek irányítható.
Gondolj csak a lombikokra és az öngyilkossági kísérletekre, a siker nem garantált.
Viszont amikor abból a sokszázmillió spermiumból befut az az egy, amiből valaki
megszületik, számomra ez racionális és egyben felfoghatatlan, mondhatnám spirituális
bizonyítéka annak, hogy annak az életnek szerepe és fontossága van.
Ha tudományosan nem bizonyítható, akár
vallásilag elfogadott elméletet számba is veszek (mármint amit ismerek) azzal
kapcsolatosan, hogy születésünk előtt megválaszthatjuk-e a sorsunkat, abban
asszem megegyezhetünk, hogy ebben az életben erre nem emlékszünk, tehát nem
rajtam múlt, hogy mikor, milyen körülmények között születtem én és halt meg
más. Az is biztos, hogy én most itt vagyok valamiért, és hogy igazából a saját életemre
van leginkább hatásom. Ismersz, mások megmentésében nem annyira vagyok partner,
ezért ezen a vonalon keresem a megnyugvást és elfogadást a klienseim számára,
ha hasonló az ügy.
Nem sokkolnak ezek a nehéz témák,
Lujza? De látod, ha megfelelően állunk hozzá, szépen kisimulhat majdnem minden.
Ezért nem sajnálok senkit, inkább együtt érzek. És mindig bízom benne, hogy a
nehéz sorssal előforrást is kap az illető, arra tapadok rá, mint a matrica.
Csak szólj, ha túl sok, vagy túl
nehéz olvasni. Arra is van megoldás.
Puszi
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése