Kedves Lujza!
Meséltem neked, hogy néha nagyon
egyszerűnek tűnő eszközöket használok. Gondoltam megosztom veled az egyiket,
amit szerintem nagyjából minden helyzetre rá lehet húzni és amit haladók, de
tényleg csak ők akár egyedül is tudnak alkalmazni.
Ez egy négy lépcsős modell:
szembenézés, elfogadás, felismerés és elengedés. Kifejtem egy példával. Tegyük
fel Lujza, hogy a kezed ügyébe kerül egy pár évvel ezelőtti fotó, és beléd
hasít a felismerés, hogy azóta bizony, hogy úgy mondjam, sokkal több helyet
foglalsz el a tükörben, ha belenézel.
Várj, Lujza, jobban esne, ha inkább
magamról írnám? Hát jó, legyen, ez úgyis gyakran ismételt kérdés, de
figyelmeztetlek, így több iróniával fogom kezelni az ügyet.
Az első feladat tehát a
szembenézés. Odaosonkodok a tükör elé, és megnézem, mekkora a baj. Előveszem az
etalonfarmert és az etalonblúzt a szekrényből és felpróbálom őket. Már ha
sikerül. Mindenesetre megállapítom a diagnózist, a lovaglóizomban ennyi, a
konyhásnénis integetőizomból pedig annyi. Tény.
Aztán jön az elfogadás része. Hát
az van, hogy most ez van. Jelenleg ez az én testem, ha akarnék, sem tudnék
kiugrani belőle és hidd el, mindig akarok. De nem tudok. Egy mély levegővel
elfogadom a tényt.
A harmadik részhez már lehet, hogy
kell egy szakember, mert itt az lenne a feladat, hogy felismerjem, ami mögötte
van. Lehet, hogy csak unalomból, minden tudatosságot félrelökve ettem egy csomó
olyat, amiről amúgy tudom, hogy nekem nem jó. Ahelyett, hogy azt, akkor és
annyit ettem volna, ami nekem jó, ügyesen találtam kifogást a zabálás
legalizálására. Másra is érdemes gondolni, mint például valaki távol tartása,
önvédelem, stressz, ilyesmi. Tehát ebben a számomra kellemetlen helyzetben mit
van lehetőségem megfejlődni, merre legyen az arra.
Lehet az is, hogy maradok így és mostantól
inkább az új dekoltázsomra koncentrálok, a kisimult bőrömre és hogy így jobban
illik hozzám a gondoskodó tyúkanyóság, vagy a femme fatalság. Lehet az is, hogy
összerakom, mitől és kitől lenne ideje megszabadulni. Lehet az is, hogy kihúzok
valamit a heti rutinból a mozgás előnyére, és másképp tervezem az abrakot. És
még egy csomó minden lehet, a lényeg, hogy ha kitaláltam, akkor már jöhet is az
elengedés.
Tehát Lujza még egyszer, először ragadd
meg, kapaszkodj bele, hogy aztán tudjad, mit engedsz el. És ha már itt tartunk,
emlegettél valami böjtfélét. Belekezdünk? Csoki belefér?
Vicceltem, Lujza!
Love&peace
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése