Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

Ma egy huszonéves srác járt nálam. Felelősségteljes, bejelentette a munkahelyén, hogy elmegy táppénzre, mert annyira stresszes, hogy attól fél, nem tudja rendesen ellátni a feladatát és ha hibázik, azzal másokat sodorhat bajba. Meg is dicsértem.

Aztán ahogy mesélt az életéről, kiderült, hogy túlnőtt rajta az a felelősségvállalás. Sok testvére van, az egyik mindig is problémás volt, ezért a szülei, inkább csak az anyja (az apja a saját feldolgozatlan traumái miatt nem tudott jelen lenni, mint azt kiderítettük) leginkább csak vele foglalkozott. A többiek nem akartak még több gondot okozni, ezért megpróbálták egyedül megoldani a dolgaikat. Saját és egymás szüleivé váltak. Erős szövetség alakult ki közöttük, ami felnőttkorban is megmaradt. Bár a kliensem a legkisebb gyerek, ő lett az állandó ügyeletes a családi segélyhívó szolgálatnál.

Szemétkedik a párod? Majd én beszélek vele. Nem tudod fizetni a hitelt? Hadd segítsek! Elvesztetted a munkádat? Költözz hozzám! Bajba kerültél? Veszek ki szabadságot és jövök.

Lujza, szerinted van neki párkapcsolata, belefér az életébe? Vagy máshogy mondom, kevés ember van, aki önként belelép egy ilyen kapcsolatba, amiben ennyi mindenkivel kell együtt élnie és konkurálnia. Van már lakása, vannak céljai? Sajnos ezek is háttérbe szorultak.

Még dolgozunk vele, de azzal bíztatom, hogy ahogy a mesében a legkisebb testvér, miután elvitte a hátán a világ megmentését is, végül elnyeri jutalmát. A királykisasszonyt is és annak palotáját. Főleg, ha magára is mer gondolni és megtanulja, hogy hiába igyekszik, a másik sorsát sem vállalni, sem elkerülni nem tudja helyette.

Besenyő Pista bácsit kicsit átköltve azt mondom Lujza, hogy mindenki a saját sorsának a pogácsa.

Szép napokat!

B.