Kedves Lujza!
Képzeld, egy osztrák
kézműves csokoládé papírján útmutatást találtam, hogyan kell enni a csokit. Azt
kérték, hogy ne harapjuk, rágjuk, nyeljük le, hanem kis darabot harapjunk,
engedjük, hogy elolvadjon a szánkban, figyeljünk az ízére és élvezzük ki. A
minőségre menjünk, ne a mennyiségre. Ha az íze helyett arra gondolsz közben,
milyen rohadt drága ez a kis tábla csoki, akkor biztosan nem vagy tudatosan a
jelenben.
Amikor szex
közben azon kattogsz, hogy nézel ki, mit gondol rólad a másik, akkor sem. Ha
egy beszélgetésben a másikat hallgatva azon jár az eszed, te mit akarsz és
fogsz elmondani, ha a másik végre befejezte és nem őrá, akkor sem. Ha a
kirándulás közben a mobilodat nyomkodod, akkor sem. És ha a boltban nem a
bevásárlólistádat nézed, hanem berántanak a marketing fogások, akkor sem.
Hallottál
már a mindfullnessről Lujza? Magyarul úgy hangzik tudatos jelenlét. Itt és most
lenni, ébernek lenni. Elsőre furcsa lehet, mert hol a fenében lennék, ha nem
itt, és mégis mikor, ha nem most. Gondold át újra. Azért lehet valahol nagyon
ott lenni és néha úgy tűnik, hogy az idő sem mindig egyforma hosszú, ugye?
Szerintem
ez a téma is megér még egy két misét, akarom mondani levelet.
Amikor
legközelebb csokit eszel, próbáld úgy, ahogy a csokipapíron ajánlották. Amikor
letörsz egy darabot, hallgasd meg, hogyan törik. Szaglászd meg, mielőtt
beleharapsz és vizsgáld meg a színét is. Így tovább fog tartani és kicsit
megolvad az ujjaid között. Amikor bekapod, dőlj hátra, csukd be a szemed és
figyelj. Csináld másképp, mint eddig.
Szép napot!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése