Kedves Lujza!
Ha valakinek van, vagy volt kamasz
gyereke, jól ismeri a lázadó gyermeki ént. Nekem is van épp három, ne félj,
ismerem én is. És olyan is van, hogy annyira erős ez a lázadás, hogy még a
felnőttet is lenyomja szkanderben. Ne törjünk pálcát felette, jó ám ha van,
különben ki kérdőjelezné meg a hülye szabályokat, ki vonulna bátran harcba egy
jó ügyért? Most arról írok, amikor ellenünk dolgozik, feleslegesen pukkaszt
polgárt.
Egy kliensem azt mondta, ha meglát
egy megállni tilos táblát, akkor kinyílik a bicska a zsebében, na nem már hogy
valaki neki megtiltsa, hogy megálljon, meg ilyenek. Hát ilyesmire gondolok. Aki
most eszembe jutott, pontosan tudta, hogy szélmalomharcot vív, mégse tudta
elengedni, mint a motorkormányon a gázt. Jártál már így Lujza? Én igen. Egyszer
végignéztem, ahogy egy kedves barátom próbálta ki apa motorját és a
járdaszegény fogta meg. Akkor még nem volt mobil, hogy videóra vehettem volna,
különben most a kedvenceim közt lenne a galáriámban.
Hogy miért lett és maradt ilyen
erős a lázadó énje? Az apja ivott, majd még kamasz korában elhagyta a családot.
Nagyon haragudott rá, dühös volt, amiért ez az értelmes ember, az ő szeretett
apja, nem volt képes uralkodni magán, még érte sem. Mikor felnőttként beszélt
róla, ugyanolyan igazságtalanságnak élte meg, mint anno. Furcsa, de a
lázadásával tudta közel érezni magához az apját, amíg harcolt, addig azt
érezte, még van esély rá, hogy máshogy alakulnak a dolgok, küzdött helyette is.
Csupa szeretetből. Pedig már sok éve meghalt.
Hajj, minden történet annyira más.
Vannak kaptafák, de mindig csiszolunk rajtuk valamit. Csodálatos, ahogy
kirajzolódnak az egyéni vonalak, ki hogyan élte és éli meg, dolgozza fel a
történteket.
Szüleid hogy vannak Lujza?
Add át üdvözletemet nekik!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése