Kedves Lujza!

 

Egy kliensem egyszer azt mondta: Ha legközelebb nekem valami nem jó, lszrom, mit gondolnak mások, mert ami most volt, abból tanultam. Hát jó, mondtam, kérlek jegyezd le ezt a világmegmentő mondatodat erre a papírra. Lejegyezte.

Azért kértem tőle, mert olyasmi történt vele, amihez hasonló már többször, és valahogy mindig megkínálta az élet hasonló helyzetekkel és ő gyanútlanul belelépett. Hol az albérleti szerződés, hol az ikertestvér, hol a munkahely hozott létre számára kedvezőtlen körülményeket, de amilyen jó szíve volt, újra és újra megkönyörült a másikon, meglátta nehézséget, szenvedést és az igazságtalanságot és muszáj volt segítenie. Persze nem tudott igazából segíteni, de legalább ő sem járt jól.

Egy másik kliensemnek azt javasoltam, írjon magának egy részletes, naturalisztikus levelet arról, miért menekült el egy bántalmazó kapcsolatból, hogy ha az exe megint próbálkozna azzal, hogy most minden más lesz, akkor emlékezhesse rá, mitől szabadult meg.

Egy harmadik kliensemtől azt kértem, nézze magát a gondoskodó anya szemével. Amúgy az nagyon jól ment neki a gyerekeivel szemben, de ő valahogy mindig kimaradt a sorból. Ő arról írt magának pár sort, miért érdemel nap mint nap figyelmet és törődést önmagától és pontosan milyen gondoskodásra vágyik.

Aprócska időkapszulák ezek, amik segítenek helyesen látni és cselekedni kritikus helyzetekben. Emlékeztetnek arra a helyzetre, amiben íródtak, egy olyan állapotra, ami már a felismerés, feldolgozás után érkezett meg, igazodási pontok akkor, amikor újra megkísért valami hasonló, mert meg fog.

Te miről írnál magadnak Lujza?

Szeretettel

B.