Kedves Lujza!
Azt hiszem, hogy katasztrófahelyzet
van és azt hiszem, hogy nem tudom megoldani. Oda jutottam, hogy minden
pánikosra valahogy jellemző ez a mondat. A mondat kulcsa az azt hiszem rész.
Járt nálam egy lány, akire vezetés
közben jött rá egyszer csak. Majd újra és újra. Kis kutakodás után kiderült,
hogy az édesapja gyerekkorában végig nézte, hogy az előttük haladó autóban
karambolt szenvedtek a szülei és meghaltak.
Járt nálam egy lány, aki ilyenkor
iszonyatosan fázott és úgy érezte, ennek soha nem lesz vége. A dédnagymamája
várandósan órákig gyalogolt hasig érő pár fokos vízben árvíz idején.
Járt nálam egy másik lány is, akit
16 évesen külön lakásban költöztetett az anyja, és attól kezdve magáról
gondoskodott. Még gyerek volt. Rövidesen a nagymama is meghalt hosszú szenvedés
után.
Egy negyedik lány is eszembe
jutott, akit a középiskolai évnyitója idején tett ki az apja a lakásból, és az
anyja sem tudta, hol töltik az éjszakát. Innentől kezdve ő gondoskodott az
anyjáról is.
Hirtelen csak lányok történetei
jutottak eszembe, pedig vannak fiúk, férfiak és nők is és egyre többen.
Te is tudod, Lujza, hogy vannak
valódi katasztrófahelyzetek, fent olvashattad, és vannak olyanok is, amikor
nincs, mégis olyan, mintha az lenne. Amikor megtörténik, legtöbbször a túlélési
ösztön kisegít a helyzetből, a pánikolás később jelentkezik, akár generációkkal
később. Néha lehet tudni, mi váltja ki, néha pedig nem. Nem kamu, nem hiszti,
nagyon ijesztő.
Azt mondtam, hogy a kulcs az azt
hiszem rész. Úgy értettem, hogy a megoldás a realitásba való visszatérés. Az is
valódi, hogy a fenti helyzeteket végül csak sikerült megoldani, mert a
történetek szereplői, valakinek a lánya, dédunokája meg tudtak jelenni nálam és
az is, hogy egy-egy esetben nem ők élték át a katasztrófát. Szóval a realitás
az, hogy nem mindig katasztrófális a helyzet, és ha valóban az, akkor is meg
lehet oldani. Ki lehet növeszteni ezt az erőt és meg is lehet kapni a
felmenőktől.
A levél végére ide kívánkozik az
első mondat ellentéte.
Van erőm, hiszek magamban, bízom az
életben.
A ti családotokban volt hasonló
katasztrófa? Például háború? És hogy élték túl? Az erő, amivel túlélték, benned
is ott van, tudj róla Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése