Kedves Lujza!

Azt hiszem, hogy katasztrófahelyzet van és azt hiszem, hogy nem tudom megoldani. Oda jutottam, hogy minden pánikosra valahogy jellemző ez a mondat. A mondat kulcsa az azt hiszem rész.

Járt nálam egy lány, akire vezetés közben jött rá egyszer csak. Majd újra és újra. Kis kutakodás után kiderült, hogy az édesapja gyerekkorában végig nézte, hogy az előttük haladó autóban karambolt szenvedtek a szülei és meghaltak.

Járt nálam egy lány, aki ilyenkor iszonyatosan fázott és úgy érezte, ennek soha nem lesz vége. A dédnagymamája várandósan órákig gyalogolt hasig érő pár fokos vízben árvíz idején.

Járt nálam egy másik lány is, akit 16 évesen külön lakásban költöztetett az anyja, és attól kezdve magáról gondoskodott. Még gyerek volt. Rövidesen a nagymama is meghalt hosszú szenvedés után.

Egy negyedik lány is eszembe jutott, akit a középiskolai évnyitója idején tett ki az apja a lakásból, és az anyja sem tudta, hol töltik az éjszakát. Innentől kezdve ő gondoskodott az anyjáról is.

Hirtelen csak lányok történetei jutottak eszembe, pedig vannak fiúk, férfiak és nők is és egyre többen.

Te is tudod, Lujza, hogy vannak valódi katasztrófahelyzetek, fent olvashattad, és vannak olyanok is, amikor nincs, mégis olyan, mintha az lenne. Amikor megtörténik, legtöbbször a túlélési ösztön kisegít a helyzetből, a pánikolás később jelentkezik, akár generációkkal később. Néha lehet tudni, mi váltja ki, néha pedig nem. Nem kamu, nem hiszti, nagyon ijesztő.

Azt mondtam, hogy a kulcs az azt hiszem rész. Úgy értettem, hogy a megoldás a realitásba való visszatérés. Az is valódi, hogy a fenti helyzeteket végül csak sikerült megoldani, mert a történetek szereplői, valakinek a lánya, dédunokája meg tudtak jelenni nálam és az is, hogy egy-egy esetben nem ők élték át a katasztrófát. Szóval a realitás az, hogy nem mindig katasztrófális a helyzet, és ha valóban az, akkor is meg lehet oldani. Ki lehet növeszteni ezt az erőt és meg is lehet kapni a felmenőktől.

A levél végére ide kívánkozik az első mondat ellentéte.

Van erőm, hiszek magamban, bízom az életben.

A ti családotokban volt hasonló katasztrófa? Például háború? És hogy élték túl? Az erő, amivel túlélték, benned is ott van, tudj róla Lujza!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon