Kedves Lujza!
Amikor egyéni családállításra jön valaki, előfordul, hogy nem lesz annyira világos a kép, mintha tömegjelenetet rendeznénk. Ilyenkor sörétes puskával lövök, a beszélgetésben fajsúlyosnak hangzó rendszerelemekkel szembe állítom a klienst, és úgy próbáljuk feloldani az elakadást.
Ezt úgy képzeld el Lujza, hogy a szőnyegen egy-egy papír szimbolizálja azt a valakit, akivel beszélgetünk, lehet ez családtag, házastárs, vagy akár a gyermeki én. A szőnyegnek jelentősége van. Ugyanazok a szavak másként hatnak itt, mint a fotelben ülve; amit a fotel kényelméből simán és érzelemmentesen ki tud mondani, ott lehet, hogy csak könnyes szemmel sikerül, vagy egyáltalán nem megy. Mert itt a tudattalan dolgozik.
Először tények hangzanak el, figyelembe veszem a körülményeket és a családrendszer törvényeit. Aztán ellenőrzöm, hogy amit gondoltam, hogy ott van a mélyben, az tényleg ott van-e. Ha érzelemmentesen képes kimondani, akkor mellé nyúltam, ha megkönnyebbül, vagy elcsuklik a hangja, akkor beletaláltam. Ne gondolj nagy dolgokra Lujza, néha azt a mondatot is kínkeserves kimondani, hogy te az anyám vagy és én a lányod vagyok.
Ütős cucc. Nem csak ott, amikor megtörténik, hanem a hatásában is néha hajmeresztő változásokat hoz akár már másnap.
Ha van lehetőséged, ott külhonban, mindenképp menj el egy ilyen csoportos eseményre, sőt, még jobban örülnék, ha egyszer sikerülne összehozni, amikor itthon vagy, hogy elgyere hozzám.
Annyira szeretném megmutatni neked ezt a világot!
Sokszor eszembe jutsz Lujza, hiányzol!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése