Lujza kedves!
A stressz furcsa egy valami. Képzeld csak el,
hogy bemész (nem) szeretett munkahelyedre és beviszel magaddal egy jókora
tarantulát a tenyereden az ebédlőbe! Na, el tudod képzelni azt a csetepatét? :D
A főnököd konkrétan elájul. Az egyébként
határozott asszisztens pánikrohamot kap. Egy takarító elszalad lapátért, hogy
le tudja csapni. A gyakornok odaugrik hozzád, mert meg akarja simogatni. Egy
sokat látott anyuka felnevet, mert tudja, hogy ez nem a veszélyes fajta. Valaki,
aki még nem fejezte be az ebédet, de nagyon éhes, elgondolkozik rajta, hogy ha
már behoztad, biztosan nem bánt és falatozik tovább. A kollégád, aki tegnap
lehordott, pedig pont arra gondol, eljött a leszámolás ideje.
Ennél többen is ülhetnének az ebédlőben, még
többféle reakcióval, de talán így is sikerült demonstrálnom, hogy a stressz nem
a pókban van. Minél veszélyesebbnek gondolja az ember a helyzetet, annál
erősebb lehet a stresszreakció. Szóval a gondolat indítja el a testi reakciót,
majd az érzést. A gondolatot pedig az eddigi tapasztalatok, megélések, tudás alakítja.
Igazán hozhattam volna másik példát, mert a
póktól azért ösztönösen is tartunk, de most már mindegy. Túl nagy volt a
kísértés, elképzeltem Lujza, ahogy elképzeled ezt a jelenetet és elmosolyodsz.
Hogy is hívják a tarantulátokat? Jolánkának?
Na mindegy. Azt akartam csak megmutatni, hogy
a stressz kezelésében segít, ha rájössz a forrására, meg arra, hogyan
gondolkodsz róla. A gondolkodást meg lehet változtatni.
És ha az ember fél a cápától, ne menjen a
Balatonba, párdon, a tengerbe, bocsesz, bizonyos tengerbe. Hoppá, lebuktam: ez
az én parám. Gondolkodás megváltoztatásának státusza: folyamatban.
Na, most szeretném látni az arcodat!!!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése