Kedves
Lujza!
A múltkor
nem akartam hosszúra nyújtani, mert félek, hogy alábbhagy az olvasási kedved,
de most tovább boncolom azt a kaméleonos harmóniafüggő izét. Ne gondold, hogy
az csupa ellenlábas, vagy megalázkodó szolgalélek. Megvan a magához való esze,
igenis fontos és szükséges, ha jó a motiváció.
Jó esetben
mindenkiben van egy alkalmazkodó gyermeki én, tudod, az a szófogató,
szabályokat betartó valaki, akinek van annyi esze, hogy időben kiérjen a buszmegállóba,
és elpakoljon a szobájában, ha az a feltétele, hogy elmehessen a buliba.
Vannak
olyan családi és életkörülmények, amiben a szófogadás kényszerré válik és
átszakítja azt a határt, amiben egészséges marad a szabad gyerek.
A
harmóniafüggők gyerekkorában biztosan voltak olyan helyzetek, amikor attól kellett
tartani, ha más véleményen voltak, vagy másképp cselekedtek az elvárthoz
képest, akkor annak szeretetmegvonás, érzelmi zsarolás, bűntudatkeltés volt az
ára. A manipuláció, a lehengerlő kommunikáció, az érzelmileg instabil szülők
teremtette kiszámíthatatlanság alaposan odatesz az alkalmazkodó gyereknek. Mert
hát ki akar folyton félni, ki nem akar jóban lenni a szüleivel?
Hát így
születnek a harmóniafüggők. Mivel ezt szokták meg, görgetik maguk előtt a hógolyót,
ami gigantikus méretre is tud nőni. Ha tudod, hogy hógolyó, kiguríthatod a
napra, aztán annyi neki. Ki, honnan kezdte el görgetni és miért? Innen kezdődik
az olvasztás. Aztán jöhet az a rész, hogy kinek kell megfelelni, meg kell-e
egyáltalán felelni, neked kell-e megfelelni, most éppen meg kell-e felelni, és
ha nem teszed, mi történik ténylegesen. Ha máshol nem is, ezekre a kérdésekre
biztosan születik pár Nem!
Szép időt, jó
havat, kedves Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése