Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

A minap impro színházban voltam. Rengeteget röhögtem. Félig megírt történetek, sok-sok spontán elemmel, amire nem lehet felkészülni.

Ismerős szitu, igazából ezt játszunk mindannyian minden áldott nap. Bármennyire vagy is tervezős alkat, mindent nem tudhatsz előre, folyton improvizálni kell. Amikor meghallgatom valaki történetét, vagy látok egy filmet, el szoktam gondolkozni, vajon én mit tennék egy ilyen helyzetben. Kívülről lehetsz nagyon okos, nem biztos, hogy ott eszedbe jutna ez a megoldás. És igaz fordítva is, azt gondolod, te ezt nem élnéd túl, de ha ott lennél, kihozna belőled valamit a helyzet. Most nem a Bruce Willis féle világmegmentő filmekre gondolok.

Mindenesetre igyekszem nem elfelejteni, ha majd valami olyan történik, mert fog, hogy az ember természetéhez hozzá tartozik a változásokhoz való alkalmazkodás. Ha így gondolok erre, nem ciccegek azon a kérdésen, hogy na, és akkor ebben a helyzetben mit kellene megtanulnod, mire tanít az élet. Mert időnként kifejezetten ízléstelennek és minden együttérzést nélkülözőnek tartom ezt a kérdést.

Visszatérve az előadásra, azért bátor dolog mások szeme láttára próbára tenni az alkalmazkodó képességet, de arra gondoltam, az ilyen helyzetekben való improvizálás azt is fejleszti, hogyan boldogul az ember valós helyzetekben.

Szívesen kipróbálnám. Tudom, már rég nem itt élsz Lujza, de tudsz esetleg ilyen lehetőségről a közelemben?

Menj te is színházba, Lujza!

Szép napokat!

B.