Kedves Lujza!

Megvan az a jelenet a Trónok harcából, amikor a királynőnek levágják a haját és meztelenül kell végig vonulnia az utcákon vezeklésül, és mindenki kiabálja, hogy „Szégyen!”? Nem akarom legalizálni a nő tetteit, mert nem egy szimpatikus szereplő, na de az eljárás…

A szégyen még a legerősebb, leghatározottabb jellemet is elkaszálja, megfosztja erejétől. Mert a szégyenben nagyon kevés erő van. Egy amerikai pszichiáter (Dr.David R.Hawkins) szerint a szégyen a legerőtlenebb érzelem. Ha végig gondolod, hogy egy dühös, vagy büszke valaki mennyi erőt sugároz a magát szégyenlőhöz képest, te is láthatod.

A szégyen mögött az a gondolat húzódik meg, hogy rossz vagyok. Nem az, hogy valami rosszat tettem, látom és értem, és igyekszem kijavítani a hibát, hanem hogy rossz vagyok. Ezt azért nem egykönnyen lehet átírni, mármint azt, aki és amilyen vagyok. Az nagyon munkás dolog lenne. Na, ezért nehéz kimászni a szégyenből.

Egyszer egy maximalista nő járt nálam. Azért lett ilyen, mert sokat kritizálta az anyja. Elhatározta, hogy ő csak dicsérni fogja a  gyerekét. A gyerek is maximalista lett, mert a saját megdicsért tettei állították fel számára a mércét. Egy dán gyerekneveléssel kapcsolatos könyvben pedig azt javasolták, a tetteket értékeljük, ne a gyereket. Szerintem itt van az orvosság a szégyenre is.

Ugyanez a pszichiáter az állítja, a bátorság az az érzés, ahonnan kezdve a boldogság felé vezet az út. Bátorság kell a szembenézéshez, amikor megvizsgálom önmagamat és egy-egy tettemet, hogy az mit okozott. A tanácsadómban van is egy nagy tükör, mielőtt a kliens leül, látja benne magát. Mondjuk a bátorsága ott kezdődött, hogy eljött, mert sejtette, hogy ez szembenézős műfaj, félelmei ellenére úgy döntött, belenéz.

Szerintem az nem úgy van, hogy valaki jó vagy rossz. Inkább a tettei azok, sőt, azok is valakinek jók, valakinek rosszak. Csak ártani ne akarjunk szándékosan.

Summa summarum, önmagunkkal, a tetteinkel szembenézni szerintem mindig kifizetődő. Ha látod, majd belátod, hogy „rosszat” tettél, miért, meg hogyan, az már fejlődés.

Sose szégyeld, ha fejlődni akarsz, Lujza!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?