Kedves Lujza!
Látom jól beütött nálad ez a felnőtt-gyerek téma.
Akkor ütöm is a vasat tovább.
Amikor a gyerek beszélni kezd és megkérdezi,
hogy „Mi ez?”, meg „Miért?”, százszor egy nap, akkor kezd el benne cseperedni a
felnőtt én. Kár, hogy nincs gyerekhang betűtípus… Kíváncsi lesz, meg akarja
érteni, hogyan működnek a dolgok.
Mikor ringatja a babáját, vagy megeteti, ahogy
anya a kistesót, akkor azt játssza, hogy ő is gondoskodó szülő, amikor a
mutatóujját rászegezve megdorgálja, akkor kritikus szülő.
Ha jól viselkedik és szót fogad, az az
alkalmazkodó gyerek, amikor fintorog, és csakazértse, az pedig a lázadó gyerek.
A szabad gyerek tudja, mit akar és nagyon tud szeretni.
Ma tükörbe néztem. Kíváncsi voltam, megvannak-e
még. Ott voltak mind, egytől egyig. Megnyugtattam őket, hogy mindenkire igényt
tartok a jövőben is, velük vagyok egész. Nálad Lujza talán más áll elől, és más
halványabb, de csak számold meg őket nyugodtan, meglesz a létszám. A lényeg,
hogy a felnőtt kezében legyen a váltó.
Szép napot!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése