Kedves Lujza!

Laaaaasssan gyülekeznek a férfiak is, de még mindig sokkal több nő jár hozzám.

A legelején, mikor dolgozni kezdtem, elkövettem azt a hibát, hogy egy feleségnek adtam a férje számára időpontot. Mit ne mondjak, nem volt túl sikeres a beszélgetés. 2.5 óra elmúltával, amikor még mindig ott tartottunk, hogy az összes problémájáért a miniszterelnökünk a felelős. Na, ekkor végre beláttam és be is vallottam neki, hogy nem tudok segíteni. Azóta csak annak adok időpontot, aki telefonál.

Asszem kimondhatom, hogy a nők általában előrébb tartanak önismeretben. Az a tippem, hogy azért, mert sok-sok évszázadon keresztül küzdöttek, hogy látszanak, teljesértékűvé váljanak. Tudjanak tanulni, dolgozni, hallathassák a hangjukat a társadalomban. Az ilyen motiváció keze messze elér, ha zavar valami, az igazságtalanságból fakadó düh rengeteg energiát ad. A dühtől a magabiztosságig azonban hosszú az út, sok önismereti munka kell hozzá. Nagy igyekezetünkben még a kettős terhelést is bevállaltuk, a családfenntartás koprodukciója mellett a háztartás és a gyerekek ma is sok nő egyedüli feladata. Szóval van ennek előnye és hátránya is.

A férfiak sincsenek könnyű helyzetben. Ugyanezen időszak alatt azt élték meg, hogy a család eltartása, a jövőjük biztosítása egyedül az ő vállukat nyomja. Mindig erősnek kellett lenni, tartani a frontot szimbolikusan és sajnos néha igaziból is. Ezt az erőt kell elengedni, amikor segítséget kérnek és ez hm, kemény. Előnye is van: nem kell egyedül vinni a hátukon a családot. A nők sokat tanultak a férfiaktól, itt az ideje, hogy ők is megtanuljanak egy fontos dolgot a nőktől.

Kedves pasik! Ismerjétek el és fel az érzéseiteket, mutassátok ki őket, ez nem gyengeség, épp ellenkezőleg! Nem kell annyira túldrámázni, mint mi, azért azt nem bírnánk ki! :D

Bocs, Lujza, ezt nem neked kellene írnom, de tudod mit? Add tovább!

Minden jót drága!

B.