Kedves Lujza!
Egy gyerek volt ma nálam. Elváltak a szülei és
eléggé össze volt zavarodva. Amikor anyukánál volt, ő az apukáját szidta,
amikor apukánál volt, apja és új felesége az anyját. Ah, szomorú.
Leegyszerűsítve mindhárman a maguk oldalán
akarták tudni a gyereket, csupa szeretetből. Mégis kínlódott szegény.
A gyerek anyából és apából lett. Ha itt apa
nem tetszik, akkor nem lehet olyan, mint apa, ha ott anya nem tetszik, nem
lehet olyan, mint anya. Mégis milyen legyen akkor, ha se ez, se az a része nem
elfogadott? Számára az lenne a biztonságos, ha már nem maradnak együtt a
szülei, hogy ne kelljen állandó lojalitásharcban állnia. A biztonságot ott
fogja érezni, ahol elfogadják a másik szülőt. A nevelőszülő pedig soha el nem
foglalhatja a szülő helyét. Nincs értelme gyűlölködnie, legyen inkább hálás,
mert épp miatta lehet most itt.
Amikor összejött azzal a férfival, tudnia
kellett, hogy ő csak a második feleség lehet. Nem logikus? Aki ezt nem tudja
elfogadni, ne kezdjen nős/elvált férfival, mert soha nem lesz elégedett, a
sajátján kívül mások életét is megkeseríti.
Hozták a gyereket, jót beszélgettünk, ki mert
mondani olyan dolgokat, amiket még magának sem tudott. Legközelebb nem ő jön, a
szüleit kértem, hogy ketten jöjjenek. Ha sikerül ezt elmagyaráznom nekik, a
gyerekkel minden rendben lesz. Mint (majdnem) minden esetben.
Puszillak
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése