Kedves Lujza!
Azt mondtad, borzasztóan érzed magad a munkahelyeden. Az nem jó. Ha nyolc órát töltesz valahol, ami elviszi az energiáidat, a szabadidőd jó részét azzal kell töltened, hogy feltöltődj. Biztosan jó helyen vagy?
Mármint milyenek a kollégáid? Ha teljesen más
az értékrendjük, mint a tiéd, vagy nem szólalsz meg szívesen, mert egyedül
maradsz a véleményeddel, az mindkettő önbizalomromboló.
Neked való, amit csinálsz, vagy csak azért
teszed, mert jó vagy benne? Tudod, mindenkinek születési adottsága, hogy miben
tud kiteljesedni. Ez nem mindig egyértelmű, nem árt erre vonatkozó teszteket
csinálni, hogy kiderüljön. Inkább racionális vagy, vagy intuitív? Tervező vagy
spontán? Extrovertált vagy introvertált? Ésszel vagy szívvel döntesz? Ez mind-mind
meghatározza, milyen munka illik hozzád.
Sok olyat láttam, hogy a család hatása erősebb
volt, mint a belső késztetés. Nem minden családban fogadják szívesen a
művészeket például, vagy épp arról beszélnek le, hogy ugyanaz legyen a hivatásod,
mint a felmenőknek, vagy pont arra beszélnek rá, hogy folytasd a családi
vállalkozást. A hála és a lelkiismeret nem mindig jó tanácsadó.
És mondd csak, értékelik a munkádat? Visszajön
annyi, mint amennyit beleteszel? Nem csak a pénzre gondolok, de arra is.
Remélem, hogy munkaidő után már nem dolgozol.
És te vajon értékeled a munkádat? Úgy értem,
kell, hogy érezd, értelmes dolgot csinálsz és hozzáteszel valamit kisebb, vagy
nagyobb közösségedhez.
Rengeteg kérdést tudnék még feltenni, de folytassuk
inkább szóban.
A mielőbbi viszonthallásra, barátnőd:
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése