Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Azt kérdezted, mit mondj a gyerekednek, hogy ne szorongjon a suli miatt. Azon kívül, hogy ha súlyos a helyzet, keress neki segítséget, vannak más ötleteim is. Neki nagyon fontos a te véleményed, példád, elvárásaid, sokat jelent neki, ahogy te látod az iskolát.

Én elmesélném neki, ahogy én voltam anno. Például, hogy teljes tantárgyak estek ki a fejemből, nem emlékszem konkrétan semmire kémiából. Fizikából is csak annyira, hogy amikor a tesómmal matchboxoztunk, kiszámoltuk, mennyivel megy, ha iksz idő alatt ér el ából bébe. Ezt a képletet azóta is tudom használni.

Elmesélném neki, hogy még az egyetemi szakomon, amit szabad akaratomból választottam is volt jó pár óra, ami az égegyadta világon semmit nem tett hozzá választott foglalkozásomhoz. Azt is, hogyan mentem egy hajnalig tartó buliból egyenesen órára, vagy, hogy az egyik vizsga előtt unicumot ittunk, hogy ne fájjon a gyomrunk az izgalomtól.

Hogy a gimis matektanár rám szállt, mert hiányoztam pár óráról a tánc miatt és odaült dolgozat közben elém, és azzal stresszelt, hogy kommentelte ahogy megoldottam (illetve ahogy nem oldottam meg) a feladatot.

Elmesélném neki azt is, hogy vacak érzés teljesen felkészületlenül bemenni egy dolgozatra, vagy vizsgára, és én ezt most már nem tenném. Meg azt is, hogy így is azért hármasra érettségiztem matekból, de soha senki nem faggatott erről. Meg hogy az élet úgy hozta, hogy egy vizsgán a matektanár pont az én segítségemre szorult. És hogy nyelvekből jó voltam, és bár az egyetemen tanult hivatásomat már nem űzöm, jó döntés volt azt választani, amit szeretek, mert a szakirodalom szélesebben elérhető idegen nyelven.

Mindenképpen elmesélném neki, hogy rengeteg emléket idézgetünk a barátaimmal a gimis és egyetemi időszakból, aminek semmi, de semmi köze az iskolához. Hogy gyűjtsön jó sok ilyet, mert ezekre sokkal nagyobb szüksége van, mint a jó jegyekre. Hogy küzdjön azért, amit el akar érni, de az isten szerelmére el ne higgye, hogy a jegyei határozzák meg. Körül néznék a jó tanuló, görcsölő, mindenből kimaradó osztálytársak körében és megnézném, ki hogy él és mennyit számít a mai életminősége szempontjából, hogy hányas volt fizikából.

Azt kérném tőle, hogy a számára fontos tantárgyakat vegye komolyan, amiből a legjobb, abban több lehetőséget tolnék elé, hogy növeljem az önbizalmát. Megígérném, hogy támogatom az élményeiben, és hogy soha nem rakom ki facebookra a bizonyítványát, még akkor sem, ha kitűnő. És azért le is cseszném, ha azt látom, hogy nem tesz az álmaiért és a kapcsolataiért.

Hát valahogy így.

Puszi

B.