Szia Lujza!
Emlékszel még, milyen vehemens csaj
voltam régen? Jól fel tudtam húzni magamat mások „hülyeségein”. Élveztem, hogy
egy vitában jól le tudtam győzni a másikat. Így utólag végiggondolva, utána
mindig kutyául éreztem magam. Nem győztem én le senkit. Magamat csináltam ki,
és nyilván a másik felet is.
Ne aggódj, teljesen nem javultam meg. 😊 A
vehemenciám megmaradt. Mármint inkább a szenvedélyességem, ilyen vagyok. De nem
akarok legyőzni senkit, max. magamat. Aki valóban erős, az nem akarja fitogtatni.
Aki fitogtatja, csak látszólag erős,
valójában nyerészkedni próbál. A veszteségtől való félelem fura dolgokat művel
az emberrel és eltorzítja a kommunikációt. Onnan tudod felismerni, hogy például
élő fába is beleköt. Nem tudsz olyat mondani, amibe ne találna kivetnivalót,
folyton kritizál. Vagy éppen dicsekszik. Mindig eggyel jobb, több, mint a
másik. Az is lehet, hogy elkerül, ígéri, de nem hív vissza, nem ér rá, nem
válaszol. Ne tévesszen meg a törött szárnyú madárka effektus sem, mert ugyanaz
a lényeg: ha az egyik sír, a másik hajlamos úgy gondolni, miatta.
Fogadjunk, hogy felismerted mindegyik
trükköt, könnyen behelyettesítesz ismerősöket, vagy épp magadat. Ha a partner is
tart attól, hogy alul marad, könnyen elbeszélnek egymás mellett, újra és újra
generálódnak a felesleges körök, a lényeg pedig elveszik.
Mi a megoldás? Azt majd egy másik
levélben… Most csak figyelj, ismerd fel a játszmákat magad körül, meglátod izgalmas
műsor lesz!
Szép napod legyen!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése