Kedves Lujza!

Szerintem a maximalizmus és az igényesség között csak a stressz a különbség. Van olyan egyáltalán, hogy maximum? Van olyan, aminél ebből vagy abból a szempontból nincsen jobb? A tökéletesség nem igazán emberi minőség, abban a pillanatban lesz kudarcra ítélve a vállalkozásod, amint elhatározod.

Nem kell csodálkozni, kicsi korunktól kezdve tudjuk, hogy mikor hibázunk. Mert szólnak érte a szüleink, testvérek, kortársak, tanárok. Ez alapvetően rendben van, mert a fejlődés mindenki érdeke. A baj ott kezdődik, amikor a hiba életbevágó fontosságúra növekszik, fontosabbá válik, mint az, ami jól megy és ami más, és mindenféle szükségleteket beáldozunk, csak hogy megfeleljünk egy közös mércének vagy képnek, amit időnként képtelenség, vagy teljesen felesleges elérni.

A hiba hozzánk tartozik és a fejlődés alapja. Mindenkiben él egy kritikus, szüleink, tanáraink magyar hangja. Erre szükség van, de arra a kritikusra is, aki önmagát is képes felülbírálni, amikor egy egészséges határt átlépve stresszt okoz, és épp azt alapozza meg, amit el akartunk kerülni: a hibát.

Szóval kedves Lujza, légy nyugodtan tökéletlen, én úgy is szeretlek.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?