Kedves Lujza!
Szerintem a maximalizmus és az igényesség
között csak a stressz a különbség. Van olyan egyáltalán, hogy maximum? Van
olyan, aminél ebből vagy abból a szempontból nincsen jobb? A tökéletesség nem igazán
emberi minőség, abban a pillanatban lesz kudarcra ítélve a vállalkozásod, amint
elhatározod.
Nem kell csodálkozni, kicsi korunktól kezdve tudjuk,
hogy mikor hibázunk. Mert szólnak érte a szüleink, testvérek, kortársak, tanárok.
Ez alapvetően rendben van, mert a fejlődés mindenki érdeke. A baj ott kezdődik,
amikor a hiba életbevágó fontosságúra növekszik, fontosabbá válik, mint az, ami
jól megy és ami más, és mindenféle szükségleteket beáldozunk, csak hogy
megfeleljünk egy közös mércének vagy képnek, amit időnként képtelenség, vagy
teljesen felesleges elérni.
A hiba hozzánk tartozik és a fejlődés alapja.
Mindenkiben él egy kritikus, szüleink, tanáraink magyar hangja. Erre szükség
van, de arra a kritikusra is, aki önmagát is képes felülbírálni, amikor egy
egészséges határt átlépve stresszt okoz, és épp azt alapozza meg, amit el akartunk
kerülni: a hibát.
Szóval kedves Lujza, légy nyugodtan tökéletlen,
én úgy is szeretlek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése