Kedves Lujza!
Nyugodtan kérdezz. Igen, barátnők
vagyunk, én pedig segítő. Ha sok lesz, ígérem szólok. Nekem ez életforma. Azért
lettem segítő, mert ilyen vagyok, nem azért, mert ilyen lettem.
Sokat kattogsz hülyeségeken? Jól fel
tudod paprikázni magad, aztán meg nem tudsz szabadulni a mantrától? Welcome to
the club. Az van, hogy a fejedben lévő gondolatok nem egyenlőek a valósággal.
Ha az a gyanúd, hogy túltolod, csinálj realitástesztet. Ez most nem olyan
kitöltős, kiértékelős izé. Csak te beszélgetsz magaddal.
Kérdezd meg például, hogy valóban
ennyire súlyos-e a helyzet, hogy érdemes ennyi órát pazarolni rá. Ezt mi
bizonyítja, mik a tények? Mi az, amit te költöttél hozzá?
Nem általánosítasz véletlenül? Csak a
negatív oldalt látod, vagy lehetőséget is rejt a helyzet? Vannak benne
elvárások önmagaddal szemben? Lehet, hogy irrelevánsak, vagy túl magasak?
Mindig az növekszik, amivel
foglalkozol és ez a problémákra is igaz. Ha a válaszaid még mindig nem
nyugtatnak le, akkor a továbbiakban azon kattogj inkább, hogyan lehetne
megoldani a helyzetet. Annak legalább van értelme. 😊 Az sose
válik be, ha csak a problémát ismételgeted.
Mondanám, hogy nyiss ki egy üveg bort,
de azt igyuk inkább a jókedv növelésére, vagy az íze kedvéért 😉
Pá
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése