Kedves Lujza!

Nyugodtan kérdezz. Igen, barátnők vagyunk, én pedig segítő. Ha sok lesz, ígérem szólok. Nekem ez életforma. Azért lettem segítő, mert ilyen vagyok, nem azért, mert ilyen lettem.

Sokat kattogsz hülyeségeken? Jól fel tudod paprikázni magad, aztán meg nem tudsz szabadulni a mantrától? Welcome to the club. Az van, hogy a fejedben lévő gondolatok nem egyenlőek a valósággal. Ha az a gyanúd, hogy túltolod, csinálj realitástesztet. Ez most nem olyan kitöltős, kiértékelős izé. Csak te beszélgetsz magaddal.

Kérdezd meg például, hogy valóban ennyire súlyos-e a helyzet, hogy érdemes ennyi órát pazarolni rá. Ezt mi bizonyítja, mik a tények? Mi az, amit te költöttél hozzá?

Nem általánosítasz véletlenül? Csak a negatív oldalt látod, vagy lehetőséget is rejt a helyzet? Vannak benne elvárások önmagaddal szemben? Lehet, hogy irrelevánsak, vagy túl magasak?

Mindig az növekszik, amivel foglalkozol és ez a problémákra is igaz. Ha a válaszaid még mindig nem nyugtatnak le, akkor a továbbiakban azon kattogj inkább, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. Annak legalább van értelme. 😊 Az sose válik be, ha csak a problémát ismételgeted.

Mondanám, hogy nyiss ki egy üveg bort, de azt igyuk inkább a jókedv növelésére, vagy az íze kedvéért 😉

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon