Kedves Lujza!
Ma
egy fiatal hölgy jött hozzám. Régóta ismerem, gyerekként jött hozzám először. Fantasztikus
látni, hogy mennyit fejlődött.
Szülőként
akarva-akaratlanul egy csomó terhet teszünk a gyerekre. Amikor olyasmit hall
tőlünk, ami nem az ő fülének való, vagy olyat érez felőlünk, ami elszomorítja,
attól könnyen összezavarodik. A szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének és
azt teszi, amire épp képes. Tiszta sor, többet éltünk, jobban átlátjuk a
dolgokat, és általában azt is jobban tudjuk, mi a jó neki. De nem mindig.
Fantasztikus
volt látni, hogy bizonyos dolgokban már most ott tart, amit én évtizedekkel
később tudtam megfejlődni. Ez a mindenkori új generáció szuperereje: le tud
tenni olyan mintákat, ami a szüleinek, nagyszüleinek nem sikerült. És van,
amire majd csak az ő gyerekei lesznek képesek.
Amikor
nem volt jól, bölcs szülei segítőhöz vitték. Ez pedig a modern világ
szuperereje, hogy a fizikai egészség, szellemi fejlődés mellett a mentális
jólét fontossága is a kultúra része lehet.
Soha
nincs korán, vagy későn, csak a most valós szükséglete.
Szeretettel
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése