Kedves Lujza!
Vannak
olyan élethelyzetek, amikor a nő, az anya dönt úgy, hogy nem szeretne gyereket,
közben ő már elindult a világ felé. Az tuti, hogy nem ítélkezem. Nem vagyok a
bőrében, például ezért.
Másrészt
pedig, épp elég nehéz döntés előtt áll, vagy már meg is hozta, akár hosszú
évekkel ezelőtt. Egyáltalán nem arra van szüksége, hogy még én is bűntudatot
keltsek benne.
Pedig sokan
megteszik ilyen nehéz témában is, és persze sok másban is. Egyszer olvastam egy
cikket, ott intimpistáskodásnak nevezte az író azokat, akik úgy érzik, joguk
van belekérdezni a másik magánéletébe, annak is a kellős közepébe.
Nem mérlegelik,
vagy talán mégis, de nem mérik fel, hogy beletartoznak-e abba a bizalmi körbe,
akik megtehetik ezt. A kíváncsiság, segíteni akarás, álegyüttérzés, meg ilyenek
győznek.
Pedig van
néhány egyszerű kérdés, mondjuk: Akarsz róla beszélni?
Vagy: Itt
vagyok, ha szükséged lenne rám.
És ha nem,
akkor az nem. Nem alkuképes. Pont.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése