Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Tájékoztatásul közlöm, hogy bizonyos dolgokat nem egyszerű közölni. Ami az egyik embernek egy sima mezei mondat, attól egy másik teljesen lefagy. Ami neki könnyedén kicsúszik a száján, az meg a másikat figyelmezteti: Légy tapintatos!

És mikor valaki közöl dolgokat, attól lehet, hogy elbizonytalanodik valaki és attól érezné biztonságban magát, ha kimondana valami mást. Például azt, hogy szeretlek.

Hát, hogy van ez? Tegnap tréningeztünk. Felnőtt kommunikáció. (Bocsi, ha túlságosan szakmázni fogok) Figyu Lujza, én azt látom, hogy hiába tanítok én meg mindenféle kommunikációs formulákat, ha van egy erősen gátló érzés, ami éles helyzetben belefojtja a szót. Nekem ez így nem elég. Muszáj mögé látnom.

Mert sanszos, hogy az az érzés nem ott jelentkezett először. Van ilyen is, nem mondom, hogy nincs, de aki ilyesmit szeretne tanulni, annál általában van valami elakadás, amin túl akar jutni. És azt nehéz kezelni anélkül, hogy megkérdezném, érzett-e hasonlót ezelőtt, mondjuk gyerekként.

Éreztek hát. Mindannyian.

B.

 

U.i.: Történt valami nekem nagyon kedves is az este. Miközben összeraktam az előző alkalommal kimondott dolgokat a maival, valaki figyelte az arcomat. És megállapította, hogy milyen boldog vagyok. Ezt most leírni sokkal meghatóbb, mint akkor hallani. Akkor tréner voltam, most emberként írom le. Lebuktam: szeretem a munkám.