Kedves Lujza!
Bár ne
lenne ilyen történetem, de van. Börtönös. Ami azt illeti, nem is egy. Igyekszünk
helyesen cselekedni – már aki – de azért követünk el hibákat. Ha a szívsebész
teszi, vagy egy autós, azt nehezen emésztjük meg.
Van egy
ismerősöm, aki elütött valakit. Igazából több is. Nem volt vétlen, de nem is
volt szándékos. Attól még megsérült, vagy meghalt valaki.
Egy rakás
olyan bűncselekmény is történik, amit közvetlenül nem érzünk a bőrünkön, mégis
minden állampolgár, aki tisztán próbál működni, valahogy sértetté válik.
A felelősséget
és a következményeket vállalni kell, hogy valamennyire helyreálljon az
egyensúly. De hogyan lehet kárpótolni azt, aki nem követett el bűnt, de arra a
pár hónapra, míg ez kiderül, mégis elveszik a szabadságát?
És minden
ilyen történetben vannak további vétlen elszenvedők: a családtagok. Hogyan
lehet elmondani gyerekeknek, hogy apa, anya most pár évig nem lesz itt? Egyedül
marad a házastárs, az idős szülők lehet, hogy nem is érik meg a kiszabadulást.
Szóval azon
gondolkodtam, Lujza, hogy nem mindig van meg a felelős. De ha meg is van, és vállalja
a jogos következményeket, attól még megmarad a veszteség és az igazság sem
billen helyre teljesen.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése