Kedves Lujza!

 

Bár ne lenne ilyen történetem, de van. Börtönös. Ami azt illeti, nem is egy. Igyekszünk helyesen cselekedni – már aki – de azért követünk el hibákat. Ha a szívsebész teszi, vagy egy autós, azt nehezen emésztjük meg.

Van egy ismerősöm, aki elütött valakit. Igazából több is. Nem volt vétlen, de nem is volt szándékos. Attól még megsérült, vagy meghalt valaki.

Egy rakás olyan bűncselekmény is történik, amit közvetlenül nem érzünk a bőrünkön, mégis minden állampolgár, aki tisztán próbál működni, valahogy sértetté válik.

A felelősséget és a következményeket vállalni kell, hogy valamennyire helyreálljon az egyensúly. De hogyan lehet kárpótolni azt, aki nem követett el bűnt, de arra a pár hónapra, míg ez kiderül, mégis elveszik a szabadságát?

És minden ilyen történetben vannak további vétlen elszenvedők: a családtagok. Hogyan lehet elmondani gyerekeknek, hogy apa, anya most pár évig nem lesz itt? Egyedül marad a házastárs, az idős szülők lehet, hogy nem is érik meg a kiszabadulást.

Szóval azon gondolkodtam, Lujza, hogy nem mindig van meg a felelős. De ha meg is van, és vállalja a jogos következményeket, attól még megmarad a veszteség és az igazság sem billen helyre teljesen.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?