-

Kedves Lujza!

Arra lennék kíváncsi, hogy te hallottál-e sokszor hasonló mondatokat gyerekkorodban:

„Ne hisztizz, ez nem olyan nagy dolog!”

„Olyan ügyes vagy, megoldod egyedül!”

„Annyi mindent megteszek érted!”

„Most hagyjál, nem érek rá!”

Mert ha igen, lehetséges, hogy megtanultad hátra tolni a szükségleteidet, és nem szívesen kérsz segítséget.

Tegnap tréningeztünk és arról beszélgettünk, ki mennyire tudja megfogalmazni, mire van szüksége egy-egy helyzetben. Hát nem annyira.

Volt, aki elvárja, hogy valaki észrevegye, anélkül, hogy kimondaná. Találkoztál már gondolatolvasóval?

Olyan is volt, aki túlvállalja magát, aztán puffog, hogy senki nem segít. Szemetek!

Volt, aki célozgat, gondolhatod, jó kis hangsúllyal. Akkor biztos nagy kedvvel megy oda valaki.

Volt, aki kimondja, aztán rögtön el is szégyelli magát, mondván, ez nem is akkora ügy. Nehogy már ráterhelje valakire. Fordítva oké.

És volt, aki egyszerűen csak hallgat róla. No comment.

Szerintem jó kérdés, hogy valójában kitől várja még mindig az a felnőtt, aki amúgy az erre alkalmas szókészlet és csillió erőforrás birtokában maga is meg tudná oldani a dolgot. (A megoldás nyomokban tartalmazhatja a kérést is, csak mondom.)

A választ ravaszul elrejtettem a levélben.

Jó keresést Lujza!

B.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?

-
Lehetne egy képzeletbeli barátnő.  Lehet, hogy Anya így hívott kislánykoromban. Szóval lehet, hogy én vagyok, és ez egy napló.  Lehet, hogy egy nemlétező kliens.  Az is lehet, hogy azért írok neki, mert egy barátnőm arra buzdít, hogy írjak feljegyzéseket a munkámról. Arról, amit sosem szabad megosztani, de bizonyos tanulságai másnak is szól(hat)nak.  Ezek mind. Ez minden.
További információk
-
Kedves Lujza! Neked mi jut eszedbe a konfliktus szóról? Az a sejtésem, hogy először a veszekedésre gondolsz. Pedig az együttműködéshez szerintem barátságban is hozzá tartozik, hogy időnként belemegyünk. Ez még nem a kultúránk része, ideje volna, hogy észrevedd a konfliktus napos oldalát is, amelyik értékeli és elfogadja mások nézőpontját, és megoldásra törekszik. Ha zavar van bennem és azt elmondom, láthatod a nézőpontomat. Ha nem mondom el, esélyt sem adok magunknak a változásra. Most, hogy ezt a levelet írom, figyelem a saját érzelmeimet, viselkedésemet, ha megismerem a te nézőpontodat, akkor látom majd a reakciómat is és tudok ezeken változtatni. Gyakorlom az önérvényesítést és próbálom meghúzni a határaimat, tisztelni a tieidet. Ha sokáig vagyok feszült, az nem tesz jót a lelkemnek és éjszaka is hánykolódok. Szóval, ha konfliktust kezdeményezek veled, akkor tulajdonképpen az egészségemre is figyelek. És lássuk be, a konfliktus néha nagyon izgalmas, megszínesíti az unalmas hétköznap...
További információk
-
Kedves Lujza!   Nem egyszerű dolog a párválasztás. Ismerek valakit, aki ha normális pasassal találkozik, behúzza a féket, mert iszonyú ellenállást érez, és akkor válik izgatottá, ha olyannal találkozik, aki nem vállalható. Maga se érti maga magát. Most lehet, hogy megúsztatsz majd, hogy fent maradok-e a víz tetején, vagy egy tollpihével teszel mérlegre, boszorkányság gyanúja miatt, de vállalom. Van nekem egy párkapcsolati kártyacsomagom, asszem 46 festménnyel, mindegyik egy-egy párkapcsolati minőséget szimbolizál. Nem akkora jóslás ez, a képnézegetés közben erősebben működik a jobb agyfélteke és bekúszik a tudattalan, ha az a feladat, hogy válaszd ki azt a kártyát, amelyik valamiért behúz. Megint aha lett belőle. Vágyakozás valamire, ami nem lehet a tiéd, mert nem valóságos. Elhangzott a kérdés, van-e valaki a családban, aki nem a szerelmével házasodott és egész életében vágyakozott valamire, aki elérhetetlen. Hát volt. Nagymama nem szerelemből ment férjhez. De ez csak ha...
További információk