Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Ne szólj szám, nem fáj fejem.

Volt nálam valaki, akinek soha nem szabadna fájni a fejének, de gondolhatod, hogy nem azért jött, mert nem fáj.

Huszonéves volt már, mikor megtudta – és azt is véletlen elszólásból – hogy az apjának volt már egy felesége az anyja előtt. Csak pislogott.

Azóta is csak minimális információt sikerült összekaparnia erről, azt se otthon. Nem szoktak beszélgetni.

Az ő fejfájása épp amiatt van, mert a párkapcsolatában képtelen beszélni. Nem csak rázós témákról nem, az egyszerű véleménynyilvánítás is komoly felkészülést igényel.

Igazából most azt tanuljuk, próbálgatjuk, hogyan tudja egyáltalán kifejezni, ami benne van. Nem egyszerű kihámozni szavai mögött a lényeget, mert most, hogy megérkezett hozzám és megérezte, hogy van hallgatóság, nincs ítélkezés, áttört a zsilip és csak úgy dől belőle a szó, minden apró részletre kiterjedően.

nem csoda, hogy az első beszélgetés után tíz centivel járt a föld felett, úgy megkönnyebbült. Pedig Lujza, látszólag nem hangzottak el nagy horderejű dolgok. Amitől mégis ilyen fontossággal bírt, az nem más, mint hogy végre lehet. Tét nélkül, titkok nélkül, csak úgy önmagáért.

Ne szólj szám, fája fejem. Szólj szám, fáj a fejem. Szólj szám, nem fáj fejem. Uhh, eszembe jutott az irodalom szigorlatom és a relatio analízis. Inkább hagyjuk, nincsenek jó emlékeim.

B.