Kedves Lujza!
Biztosan
kíváncsi vagy, hol tartok a vérengzős történetemmel. Ha emlékszel, elmeséltem
neked, hogy félek a rottweilerektől, hát mit mondjak, van velük sztorim…
Legutóbb
megmutattam átmeneti kis lépésemet, miszerint egy kölyköt hoztam be a kamera
elé (és eltanyáztam a nedves füvön), és azt is büszkén újságoltam, hogy a
nagyoknak kerítésen át szoktam parizert dobálni.
Úgy
döntöttem, nem szököm meg, inkább megszokom, csakazértis leküzdöm a félelmemet.
Találtam hozzá kellően erős motivációt is: a kedvesemnek ilyen típusú kutyái
vannak.
Szóval
ahogy látod, a lehetetlennek tűnő, évtizedek óta nem múló félelemet
agyoncsaptam szívlapáttal.
Eltartott
egy darabig, de megérte. Fellélegeztem!
Te mitől is
félsz?
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése