Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

Végig lapoztam a naptáramban az elmúlt pár hetet, témát kerestem, miről írjak neked. Először egy esetet kerestem, de ahogy néztem a neveket, az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire bátor sztorik voltak mostanság.

Eleve bátorság eljönni egy segítőhöz. Nem azért, mert ijesztő lennék, vagy kínozni szoktam, hanem azért, mert szembenézni önmagunkkal nem egyszerű. Viszont az első fontos lépés. Mert ha nem mondom ki azt, ami van, akkor nincs is min dolgozni.

Nem tudom megmondani, hogy melyik téma mennyire nehéz, mégis valahogy az elmúlt években kialakult mércémhez igazítva néztem most ezekre.

Például mennyire nehéz egy pasinak a szexuális szokásairól őszintén megnyílni. Egy kisfiúnak kimondani azt, amit még a szüleinek sem mer.

Nem lehet egyszerű bevallani, hogy valaki sejthetően börtönbüntetésre lesz ítélve, ahogy azt sem, hogy került már rács mögé.

Amikor szembejön az örökbefogadott gyermek múltja egy boltban és a szülők félnek az elvesztésétől. Felnőttnek tanulási zavarról beszélni.

Azt hiszem nem csak neked írom ezeket a sorokat Lujza. Emelem kalapom a klienseim előtt, akik vettek egy mély levegőt és rám bízták magukat. Felemelő és hálás vagyok.

Keringenek néha olyan videók itt ott, amiket úgy harangoznak be, hogy van remény, nincs veszve az emberség a világban. nekem nem kell ilyen videó. Imádom a munkám.

B.