Kedves Lujza!
Sok nehéz
gyermekkort hallgattam már végig. Tényleg. Mindig együtt érzek. És persze
anyaként sokszor végig gondolom, hogy én milyen hibákat követtem el, és majd az
én gyerekeim mit visznek segítőhöz. Igyekszem, ahogy tőlem telik.
Fontos,
hogy foglalkozzunk a bennünk lévő gyerekkel. Ezt nem vitatom. Hiszen a szülők
ilyen-olyan igyekezetükben azért tudnak sebet ejteni. Bizonyos szülők nagyon
durvákat is. És ezt nem lehet csak úgy elfelejteni. Utólag nehezebb ezeket a
sebeket gyógyítani, bárcsak meg se történtek volna. De vannak mindenkiben.
Lujza! Nem
csak a gyerek igényli ám a törődést és odafigyelést. Gyakran elfeledkezünk
róla, hogy él bennünk egy felnőtt is, akinek szintén vannak vágyai és igényei. A
gondoskodás neki is jár. És a legjobb a dologban, hogy elsősorban rajtunk
múlik, hogy megkapja-e.
A felnőtt ki
tud lépni egy kapcsolatból, el tud menni masszázsra, tud segítséget kérni.
Dolgoztam már sok felnőttel is, akik felnevelgetésében én is bábáskodtam. Mert
hiába gyógyulnak be a sebek, ha a felnőtt nem mer cselekedni. És tudod, kitől várja
az engedélyt?
Szerintem
sejted Lujza. Na de most akkor ki a főnök? Neeem, nem ez a kérdés. Hanem az,
hogy ki legyen.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése