Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Nem lehet előre tudni, mikor kerülsz valamelyik gyerekkori emléked célpontjává. Biztosan te is megéltél már olyat, hogy egyszer csak történik valami, és észre sem veszed, szíven talál egy érzés, aztán elkezdesz másképp működni, mint szoktál.

Anya vagy, tudom. Szinte biztos, hogy néztél már úgy a gyerekedre egy jelenetben, mintha te lennél épp annyi idős, és eszedbe jutott, hogy neked ez akkor milyen volt.

Sok olyan történettel is találkoztam, hogy mindez visszafelé történt: kottára ugyanabban az életkorban indult be a gyerekben valami. Például egy szakítás, változás az étkezési szokásokban, vagy valami ilyesmi.

Láttam anyákat, akik hálával és büszkeséggel néztek a gyerekükre, hogy nekik sikerült örömtelibben megélniük valamit, ami akkor náluk nagyon nem jött össze. És olyan eseteket is, hogy az anyában megjelent a zöldszemű szörny és rátelepedett a gyerek amúgy boldog eseményére.

Nem akarattal, nem tudatosan. Abban a pillanatban a sérült gyerek igazságtalanság miatt érzett haragja csapott le a mit sem sejtőre. Nem neki szánta, de ami addig nem rendeződött el, eddig bírta.

Hogy honnan jutott eszembe mindez? Konkrét eset alapján. A felnőtt nő azért fordult hozzám, mert nagyjából tizenhat éves koráig csodás kapcsolata volt az anyjával, aztán szinte egyik napról a másikra elfordult tőle. Új kapcsolata lett.

Ő, az anya ennyi idősen tudta meg, hogy gyermeket vár. És mikor az ő lánya ennyi idős lett, elengedte őt, mert a saját belső órája szerint elérte a felnőttkort. És mert azt érezte, most ő következik.

B.