Kedves Lujza!
Nemrég
párkapcsolati sztorival jött egy fiatal lány. Idősebb pasival volt titkos
kapcsolata, ami alaposan felőrölte. Beszéltünk önértékelésről és arról is, hogy
ő egy hisztis csajnak látja magát.
Na most
érdekes téma ez a hiszti. Nyilván nem szórakozásból csinál ilyet egy gyerek, hanem
dühből, csalódottságból, szomorúságból, akár félelemből alakul ki ez a „kellemetlen”
viselkedés.
Azt
mesélte, hogy sokszor nem hittek neki, meggyanúsították valamivel és nem tudta
bebizonyítani az ellenkezőjét. Hát hangosabban próbálta kifejezni, hogy
igazságtalanság történt.
Eljutottunk
a születéséig, amiről viccesen úgy nyilatkoztak, hogy kellemetlen időben
született. Éjjel. És elmondása szerint nem rosszból mondták a szülei, majd
hozzátette, hogy a hisztijei miatt amúgy később is elég kellemetlen gyerek
volt. Felidézve néhány történetet a nő maga is úgy ítélte meg, hogy nem volt
egyszerű eset. De hogy érzett a kislány?
Az egyik
reakciója az lett, hogy alkalmazkodott ehhez a képhez és kitöltötte. A másik
pedig, hogy kitartóan küzd a sportban, a tanulmányaiban, hogy bizonyítsa, azért
értékes.
Mit is
keresett ebben a párkapcsolatban? És mi köze ennek a hisztihez? Kapott végre
figyelmet. A kellemetlen címke ide is elkísérte, hiszen nem vállalták fel. Mikor
megértette, már nem volt elég a figyelem, nem erre volt szüksége. Arra vágyott,
hogy lássák őt és érezhessen úgy, ahogy. És ki tudott lépni.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése