Kedves Lujza!

 

Nemrég párkapcsolati sztorival jött egy fiatal lány. Idősebb pasival volt titkos kapcsolata, ami alaposan felőrölte. Beszéltünk önértékelésről és arról is, hogy ő egy hisztis csajnak látja magát.

Na most érdekes téma ez a hiszti. Nyilván nem szórakozásból csinál ilyet egy gyerek, hanem dühből, csalódottságból, szomorúságból, akár félelemből alakul ki ez a „kellemetlen” viselkedés.

Azt mesélte, hogy sokszor nem hittek neki, meggyanúsították valamivel és nem tudta bebizonyítani az ellenkezőjét. Hát hangosabban próbálta kifejezni, hogy igazságtalanság történt.

Eljutottunk a születéséig, amiről viccesen úgy nyilatkoztak, hogy kellemetlen időben született. Éjjel. És elmondása szerint nem rosszból mondták a szülei, majd hozzátette, hogy a hisztijei miatt amúgy később is elég kellemetlen gyerek volt. Felidézve néhány történetet a nő maga is úgy ítélte meg, hogy nem volt egyszerű eset. De hogy érzett a kislány?

Az egyik reakciója az lett, hogy alkalmazkodott ehhez a képhez és kitöltötte. A másik pedig, hogy kitartóan küzd a sportban, a tanulmányaiban, hogy bizonyítsa, azért értékes.

Mit is keresett ebben a párkapcsolatban? És mi köze ennek a hisztihez? Kapott végre figyelmet. A kellemetlen címke ide is elkísérte, hiszen nem vállalták fel. Mikor megértette, már nem volt elég a figyelem, nem erre volt szüksége. Arra vágyott, hogy lássák őt és érezhessen úgy, ahogy. És ki tudott lépni.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?