Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Még jó, hogy a múltkor a határhúzásról, nemet mondásról tartottam tréninget, csak kár, hogy én nem vettem részt rajta. A cipész cipője, haha!

Történt ugyanis, hogy eggyel többen lettünk egy minitréningen. Már akkor éreztem, hogy sok lesz, de hát szimpatikus volt, később még inkább az lett, és jófej akartam lenni: szemet hunytam felette, hogy nem csekkolt be. Jó benyomást akartam kelteni asszem, nem vállaltam be, hogy mikor már ott volt, elküldjem. Miért is nem mondunk nemet? Sokszor azért, hogy szeressenek.

Nem az ő hibája.

Viszont úgy támolyogtam haza. És hogy jól megtanuljam a leckét, mikor hazaértem, kiderült, hogy a zirodában hagytam a telefonomat. Vissza kellett fordulnom. Nem részletezem.

Nem csak rólam van szó Lujza. A csoportot is beterheltem még egy történettel, az ő határaikat sem tartottam tiszteletben, mert jócskán túlléptük az időkeretet, amit ígértem.

A következő csoportomban is már most tudom, hogy eggyel többen leszünk, de ott előre szóltam, hogy nem biztos, hogy tudok vállalni plusz egy ügyet. Ígérem, hogy résen leszek. Szóval Lujza, ha legközelebb azt mondom, hogy befér még egy ember, emlékeztess erre a levélre.

B.