Kedves Lujza!

 

Jártál-e már úgy, hogy történt valami és azt kérdezted magadtól, hogy ez vajon igaz-e? Én párszor.

Anno kertvárosi panellakás kis mellékhelységében történt, hogy ahogy dolgom végeztével (ezer bocsi) felálltam, bevertem a fejemet a polcba – nem volt nehéz abban az óriási helységben – és a polc leszakadt. Kis üvegekben sorakoztak rajta teli ilyen-olyan csavarokkal és szögekkel. Nem részletezem, szerintem el tudod képzelni.

Na, akkor gondoltam, hogy várok egy kicsit, hátha nem igaz. Csalódtam!

Aztán nagyjából tíz évvel ezelőtt, kimentem az előszobába és megakadt a tekintetem három kis papucskán. És akkor is elgondolkodtam, hogy ez tényleg igaz, hogy fent az emeleten alszik és remélhetően szépeket álmodik három csodás gyermekem?

Nem csalódtam.

És ma, ahogy filmnézés közben a strandolás, kiskutyázás, fincsi vacsora után elrepült felettem a boldogság kék madara, le kellett ellenőriznem, hogy tényleg ott van-e mellettem ő. Végig mértem tetőtől talpig, megfogtam, elfordítottam a tekintetem, hogy kipróbáljam még egyszer. Akkor is ott volt.

Még mindig nem hiszem el. Pedig de.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?