Kedves Lujza!

 

A börtön ablakába azért besüt a nap, csak csíkos lesz tőle a fal. Mit szólnál, ha a kliensed megosztaná veled, hogy elképzelhető, hogy nemsokára le tudja ellenőrizni.

Én azt kérdeztem először, hogy mi a bűne, mert vannak dolgok, amiket nem tudnék tolerálni, ennyire soha nem akarok ítélkezésmentes lenni. De nem olyan ügy, inkább félig tájékozatlanságból elkövetett szürke zóna, max. másfél év.

Nem ezzel jött. Elhagyta a felesége a gyerekekkel együtt, de nem emiatt. Ha nem hagyja el, nem kap észbe és nem változtat. Hamar felkeresett, pedig hírből sem ismerte ezt a műfajt, és amit tudott róla, azt messziről elkerülte.

Elsősorban azért jött, hogy a megváltozott helyzetben is a lehető legtöbbet tehessen azért, hogy a gyerekek jól vegyék az akadályokat és erős önismereti munkába kezdtünk. Ki tudnám fejteni, de nem akarom, sok ilyet olvastál már.

De olyat még talán nem, hogy az édesanyja adminisztráció és befizetések elmulasztása és halogatása miatt nagy tartozást halmozott fel az állam felé. Nem látott más kiutat, mint hogy befejezze földi életét.

Ő már nagykorú volt akkor, de még nem teljesen felnőtt. Mikor a sokadik találkozásunkkor elmesélte a szóban forgó és ellene zajló eljárást, azon nyomban bevillant ez a tragédia. Eléggé hasonló a két történet.

Nagyon megdöbbent, mikor megtudta az okát, mert ennél közelebbi kapcsolatban érezte őt. Bűntudata volt, hogy épp akkor távol élt tőle és nem tudott segíteni. Mi van, ha tudattalanul teremtett magának egy hasonló helyzetet? Hogy átvállalja azt a felelősséget, amit az anyja nem tudott? És a sajátját, hogy nem tudta megmenteni? Hát ennek mindenképp utánajárok.

Nem, nem menti fel a tettei alól. De lazíthatja a rendszerét, ami által másképp működhet majd ezután, elkerülheti az ismétlődést. És a gyerekei nem keverednek bele egy hasonló dinamikába. Az apjukért. Ezzel sokkal többet tehet értük, mint amit most el tud képzelni.

Majd tájékoztatlak.

B.