Kedves Lujza!

 

„Érdekes!”, mondják a kliensek.

A múltkor beszéltünk a testvéremről, akivel évek óta nem tartjuk a kapcsolatot és nemrég felhívott.

Meséltem neked, hogy milyen jól esne, ha apám néha megdicsérne, erre a múltkor csak úgy a semmiből azt mondta, igazam van és büszke rám.

A legutóbb beszéltünk az exemről, akitől alig bírtam megszabadulni, másfél éve nem láttam. Erre a hétvégén sorban álltam, éreztem, hogy hátra kell néznem és ott állt mögöttem.

Csak szóba hoztuk azt a gyerekkori sztorit és azon kaptam magam a napokban, hogy nem szorongok.

Panaszkodtam a gyerekre, hogy nem beszél velem, spontán odaült mellém és csak sztorizott fél órán át.

Hááát, nagyon érdekes. Az is el szokott hangozni, hogy lehet, hogy csak véletlen, hogy beszéltünk róla és megtörtént. Ja, persze! Ők nem tudják, hogy rengeteg, de rengeteg ilyen véletlenről szereztem tudomást.

Szívesen felfedném a titkot, de nem tudom. Annyit tudok azonban, hogy amikor valamibe energiát fektetünk, akkor az növekszik. Ha valamivel foglalkozunk, az a felszínre kerül. Még az is lehet, hogy ha sikerül megfogalmazni, kimondani a vágyat, akkor észrevesszük, ha megtörténik. Még az is lehet, hogy elhangzik, megtörténik, csak nem azon van a fókusz, inkább azt jegyezzük meg, amikor hiányzik az a valami, egyszerűen így vagyunk összerakva.

De nem akarom elvenni a kozmikus energiákba, morfogenetikus mezőbe, kollektív tudattalanba vetett hitedet Lujza, hisz én is ezekkel (is) dolgozom. Attól még nem tudom pontosan megmondani, hogyan működik és nem is teszek úgy, mintha.

Fizikából sosem voltam jó, sőt. De arra azért emlékszem, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Szóval, ha nyomaszt valami, vakfolton van, nem akarsz róla beszélni, valahol úgyis előkerül.

Félelemmel tölt el, ha csak rágondolsz, pedig, ha biztonságos környezetben foglalkoznál vele, talán soha nem kellene aggódnod miatta.

Ki vele Lujza! Ha máskor nem, akkor ha álmodsz róla, időnként belédhasít, ha kezedbe veszel egy bizonyos tárgyat, meghallasz egy zenét, meglátsz valakit.

B.