Kedves Lujza!
Mondd, csak, a férjed szeret, szeretett a gyerekekkel lenni? Azért kérdezem, mert mikor még picurkák, sok férfi nehezen kapcsolódik hozzájuk. Előfordul, hogy a feleséget is elvesztik hosszú időre, netán örökre, ha bővül a család. Van, hogy nincsenek tudatában, de irigykednek arra az odaadó szeretetre, amit a gyerek kap az anyától és csalódottak, mert ők ilyet tőlük nem kaphatnak, vagy mert olyan különleges kapcsolatot látnak, ami nekik nem adatott meg.
Járt nálam egy pasi. Csodás karriert fut be, már figyelem egy ideje. A sima munkája mellett kinövesztett egy vállalkozást is, példaértékű tudatossággal, önmunkával halad szépen, tempósan előre. Ráadásul az érzelmi intelligenciája is érett, amit biztosan nem otthonról hozott, ezzel inkább amolyan fekete bárány, meg nem értett gyerek volt a családban.
Szép, szép, de nem lehet, hogy azért dolgozik ennyit, mert a gyerekekkel nem boldogul olyan könnyen, mint a munkájával? Ezt a projektet csak mérsékelten tudja úgy kézben tartani, irányítani.
Egy gyereket sokféle jelzővel illethetünk, de a tudatosság, tervezhetőség és kiszámíthatóság tuti nincs az első tízben. Hát mit mondjak, nem egyszerű néha megérteni őket. A jó ég tudja, mi jár a fejükben. Részben mert olyanok amilyenek, másrészt pedig néhány felnőtt annyira elvesztette már a gyermeki énjével a kapcsolatot, hogy nem tud egykönnyen lelassulni, belefeledkezni minden cél nélkül egy tevékenységbe, vagy fordítva, nem tud másodpercenként valami másért teljesen odalenni, és így nem könnyű kapcsolódni.
Pedig érdemes jóban lenni a gyermeki énnel. Sokat foglalkozom a felnőttel Lujza, de ez nem azt jelenti, hogy az jó, ha a gyermekit elhanyagoljuk. A kreativitás, a lazaság, vagy akár az önfeledt szex is múlhat ezen.
Lujza, mit szerettél csinálni gyerekként? Engedj meg ma magadnak valamit, ami nem felnőtt dolog. Vagy ülj le a gyereked mellé és figyeld meg, mit és hogyan tesz, hogyan működik, hogy neked is legyen erre belső engedélyed.
Mit szólnál egy kis színezéshez? Nem baj, ha nem maradsz a vonalon belül, sőt!
Puszi
B.
Hogy ki az a Lujza?
Lehetne egy képzeletbeli barátnő. Lehet, hogy Anya így hívott kislánykoromban. Szóval lehet, hogy én vagyok, és ez egy napló. Lehet, hogy egy nemlétező kliens. Az is lehet, hogy azért írok neki, mert egy barátnőm arra buzdít, hogy írjak feljegyzéseket a munkámról. Arról, amit sosem szabad megosztani, de bizonyos tanulságai másnak is szól(hat)nak. Ezek mind. Ez minden.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése